6. Fejezet

*-Két nappal később-*

*Kedd reggel*

*Emily szemszöge*

- Gyerekek!!! - Kiabáltam a felső folyosón. - Elmentem a boltba! A reggeli ott van lent az asztalon. - Mondtam, majd leindultam a földszintre. Elvettem a konyhaasztalról a kocsi kulcsot, majd elindultam az autóhoz.

Beszálltam az autóba, és elindítottam a motort. Az autó halk brummogással el is indult. 

A bolt előtt leparkoltam, kiszálltam, és bementem a boltba. 

Mikor kijöttem, még a bevásárlókocsiból szedtem ki a szatyraimat, mikor megszólított egy férfi. Megfordultam, és csak ekkor láttam ki ő.

- Helo Emily. - Köszönt.

- Oh, Hát szia Paul. - Köszöntem mosolyogva neki.

- Had segítsek! -Mondta majd érte nyúlt a szatyrokért.

-Oh, nem szükséges, úgy is itt van az autóm a közelben. - Mondtam mentegetőzve.

- Nem baj. Csak nem fogom hagyni, hogy egy nő ilyen nehéz szatyrokat cipeljen. - Mondta, majd rám mosolygott.

- Hát, rendben. - Egyeztem bele. - De nehogy már, te vidd az összes szatyrot! Adj ide egyet nekem is. - Mondtam, majd elvettem tőle az egyik táskát. - Halottam, hogy holnap a srácok itt fognak fellépni. - Mosolyogtam.

- Igen, Igen. Itt Londonban, a nagy Arénában. - Mondta mosolyogva.

- Milyen árban vannak a jegyek? - Kérdeztem.

- Nem drágák. - Válaszolta röviden.

- Rendben. -Mondtam. - Nos itt is volnánk. - Álltam meg a kocsi faránál. - Köszönöm, hogy segítettél elhurcolni idáig a táskákat. - Köszöntem meg az udvariasságát.
- Igazán nincs mit. Holnap jönnek a gyerekeid a koncertre? - Kérdezte.
- Csak Sarah megy, Zac nem. Ő nem rajongójuk a srácoknak. - Mosolyogtam. - Sarah az egyik kis barátnőjével megy Lina-val.
- Lina? - Kérdezte. - Ja, ő az a lány, aki tegnap a fiúk fotózása után jött..
- Igen ő. - Mondtam. - Tényleg köszönöm, hogy segítettél, most megyek, mert a gyerekeim már várnak otthon.
- Rendben, szia. - Mondta. - További szép napot neked.
- Köszi, neked is. - Kívántam vissza. Beszálltam az autóba és hazamentem.
Leparkoltam, majd kiszálltam, és bementem a házba.
- Megjöttem!! - Kiabáltam. - Megettétek a reggelit?
- Igen meg. - Jött oda Zac hozzám. - Finom volt. - Mosolygott.
- Örülök, hogy ízlett. - Vigyorogtam. - Hova mész? - Kérdeztem, ő pedig kivette a kezemből a szatyrokat.
- Alecia-hoz készültem. Ugye elmehetek? - Kérdezte.
- Persze menny csak. - Mosolyogtam rá. - Majd én bepakolom a cuccokat. - Zac lerakta az asztalra a szatyrokat, én pedig elkezdtem pakolni az árukat.
- Zac megy Alecia-hoz? - Kérdezte Sarah, miközben bejött a konyhába.
- Igen. - Válaszoltam röviden.
- Várj segítek. - Mondta, majd odajött hozzám, és besegített.
- Találkoztam Paul-lal. - Mondtam mosolyogva.
- Igen? És... Mit újított? - Kérdezte vigyorogva.
- Hát kérdezte, hogy mentek- e a fiúk koncertjére..meg segített elcipelni a kocsiig a táskákat. - Mondtam.
- Értem.. Nem mondott valami bizalmasat a koncerttel kapcsolatban? - Kérdezte.
- Nem.. - Mondtam. - Milyen bizalmas dolgokra gondolsz? - Néztem rá furcsán.
- Hát nem is tudom.. - Szégyenlősködött. - Mondjuk,  hogy a koncert után maradnak-e még itt.. Vagy éppenséggel, valami kis kulisszatitkot. - Mosolygott.
- Ja..Hát semmi ilyesmit nem osztott meg velem. Sajnálom Kincsem. - Néztem rá szomorú szemekkel.
- Én azt hiszem most felmegyek a szobámba.. Meg felhívom Lina-t. - Mondta, majd felszaladt az emeletre.

*Sarah szemszöge*
Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a Live While We're Young című dalt, és közben benéztem a szekrényembe.
- Semmi az ég világon. - Elmélkedtem hangosan. Nincs a ruhatáramba egy olyan darab sem, ami jó lenne a holnapi koncertre. Tényleg..! Azt beszéltük meg Lina-val, hogy még a koncert előtti napon csevegünk telón.
~Telefonhívás~
- Szia Lina! Én vagyok az Sarah! - Vigyorogtam, amit ő nem hinném, hogy érzékelt. ☺
- Szia Sarah. Mizujs? - Hallottam a hangján, hogy örül a hívásomnak.
- Az van, hogy a ruhatáramban nincs egy normális gönc! - Nyomatékosan mondtam a normális gönc szót. - Te már kiválasztottad, hogy milyen ruhába mész a koncertre?
- Nem. - Mondta. - Elmehetnénk itt a közeli áruházakba, hátha találunk valami jót. Elmegyünk? - Kérdezte.
- Ahha mennyünk. - Mondtam. - Mikor találkozunk és hol? - Tértem a lényegre.
- Mivel most 11:12 perc van.. Találkozhatnánk 11:45-kor a Nando's~nál..Az úgy is mindkettőnkhöz közel van. - Mondta. - Oké?
- Jó.  Akkor 3/4 12-kor a Nando's~nál. - Tettem le a telefont.
Kinéztem az ablakon.. enyhe időnek tűnik.. Nem esik,ami kivételes itt Londonba, szóval felvettem egy kis laza ruhát, feltettem egy kis sminket, kifestettem a számat piros rúzzsal, és befújtam magam az Our Moment-tel.
- Anya elmentem Lina-val széjjel nézni a butikokba.. Nézünk ruhákat, hátha találunk valamit a koncertre. - Mentem le anyához a nappaliba, aki keresztrejtvényeket fejtegetett. - Majd jövök rendben? - Kérdeztem, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Oké. Majd várlak. - Mondta köszönésképp.
Amint kiértem a házból megéreztem, hogy tényleg olyasmi az idő mint ahogy bentről megítéltem. Enyhe szél. Hamar odaértem a Nando's~hoz hiszen nincs messze. Lina még nem volt ott. Vártam még 5 percet, majd megláttam az utca másik oldalán. Vadul integetett, hogy menjek át abba az oldalba. Gyorsan átszaladtam a másik oldalra..már amennyire lehetett, jó páran rám dudáltak. Hát igen, nem szerencsés London utcáin futkározni. ☺
- Szia. - Ölelt meg Lina.
- Csáó. - Öleltem vissza. - Na melyikkel kezdjük?
- Azzal amelyik a legközelebb van. - Mondta vigyorogva. Elmentünk a Maria's-ba ahol láttunk kis ruhákat.
- Ez annyira édes. - Állt a próbaállvány mellé Lina, és rámutatott a piros kis ruhára.

- Ahha aranyos. - Mosolyogtam. - Mennyünk nézzünk még széjjel. - Tettünk még vagy 5 kört az áruházban, majd elhatároztuk, hogy átmegyünk egy másikba. Ott is láttunk sok olyan ruhát ami tök szép volt, de mégsem olyan amiben szívesen elmentünk volna egy koncertre. Aztán a 3. butiknál megtaláltuk a megfelelő ruhákat. Megvettük őket, majd elindultunk haza.

- Huh.. Én már annyira izgulok. - Kiáltozott az utcán Lina. 

- Én is! - Kiáltottam. - Megint láthatjuk őket! - Ugrándoztam, és Lina is elkezdett velem együtt ugrándozni.

- Mint két hülye. - Állapította meg. - Szerintem fejezzük be mielőtt még idiótának hinnének. - Nevette el magát.

- Szerintem is. - Egyeztem bele bólogatva. - Holnap, mikor találkozzunk? - Kérdeztem vigyorogva.
- Hát este 9-kor kezdődik.. szóval találkozzunk olyan 8 körül. És..
- És én megbeszélem anyával, hogy vigyen el minket az Arénába! Autóval hamar odafogunk érni. - Mondtam, nem hagyva, hogy befejezze a mondatát.
- Oké, de nem fog anyud haragudni érte? - Kérdezte fura fejet vágva.
- Dehogy! - Mondtam gyorsan. - Na én itt fordulok. Holnap majd még beszélünk, vagy akár még ma is. - Vigyorogtam, majd megöleltem.
- Szia. - Köszönt.
Mikor beértem a házba megéreztem a sült csirke illatát. Bementem a konyhába, és nem hibázott az orrom, tényleg sült csirkét csinált anya.

- Mi lesz hozzá? Rizsa? - Tettem fel a  kérdést anyának.

- Rizsát is főztem hozzá, meg krumplit is. - Mondta mosolyogva.
- Köszönöm. - Mentem oda hozzá, és megöleltem. - Sikeresen megvettük Lina-val azokat a ruhákat, amikre szükségünk van. Vettünk hozzá kiegészítőt meg minden. - Vigyorogtam.
- Igen azt látom. - Mondta. - Gondolom a mai nap, biztos, hogy nem fogod megmutatni, hanem majd csak holnap..Úgyhogy menj csak fel nyugodtan, pakold el.. És találd ki, mit kezdesz a hajaddal.. Meg minden. - Mosolygott.
- De ugye majd segítesz kitalálni? - Kérdeztem bociszemekkel.
- Persze. A sminkben is segítsek majd döntésre jutni? - Kérdezte.
- Ahha, ha kérhetem. - Mosolyogtam. - Most felviszem a cuccokat. Zac még nem jött haza? - Kérdeztem.
- Nem még nem, de már felhívtam, jöjjön haza ebédre. - Mondta anya.
- Oké, na megyek is. Szólj ha kész a kaja. - Mondtam, majd rákacsintottam anyára. Felfele menet a lépcsőn elfogott egy gyomorgörcs. Elfogott az az érzés, hogy fogalmam sincs semmiről, hogy legyen holnap a hajam, a sminkem, nem akarok sokat foglalkozni ezzel.. Lehet nem is teszek fel sminket, mert ha valamiért sírnom kellene, akkor elmosódik.. Tudom ez nevetséges.. De akkor is! Milyen lenne már az ha tiszta mászgás fejjel lenne közös képem a srácokkal..
Mikor beértem a szobámba, leraktam az ágyra a nagy táskát, és egyesével kipakoltam belőle minden cuccot. Végig néztem rajtuk, és megbizonyosodtam róla, biztos jó választás volt-e ezek a ruhák. Igen. Tökéletesek lesznek. ☺Egy külön helyre elraktam a szekrényembe a cuccokat. Aztán elkezdtem agyalni a hajamon. Arra jutottam hogy begöndörítem, de majd csak holnap. Bekapcsoltam a gépemet, majd elindítottam egy zenét. Amint rákattintottam a számra, eszembe jutott fel kellene ezzel kapcsolatba hívnom Lina-t.

Már kicsöng.

- Halo? - Szólt bele a mobilba.
- Szia Lina, én vagyok az Sarah..
- Szia. Mizujs? 

- Semmi... Arra? 

- Itt sincs sok.

- Na rátérek a lényegre..! - Jelentettem ki vigyorogva.

- Rendben. Most tudom hogy vigyorogsz magadban. - Nevette el magát. - Lehet hallani a hangodon. - Ezen én is elnevettem magam.. Nem is tudtam..☺

- Az van, hogy tudod, a srácok új zenéje a Story of my life... Most jött ki pár napja. És úgy volt, hogy mára megjelenik a klip. De még nincs fent. Alig bírok már várni! - Hadartam el.

- Én is így vagyok vele. Egész idő alatt a Vevo-t skubizom. De hát ez van. Majd biztos kijön valamikor. - Kuncogott.

- Te kifested magad a koncertre? - Kérdeztem.

- Nem tudom.. Ha ki is festem, akkor nagyon minimálisan. - Mondta. - Te? 

- Még halvány lila gőzöm sincs.. - Sarah, kész van a kaja, gyere le ebédelni. - Jött be anya a szobámba, de abban a percben ki is ment, miután értesített. - Anya szólt, hogy mennyek enni, most mennem kell. De majd még beszélünk. Szia. 

- Jó étvágyat. Csáá.

Leraktam a telefont, majd lementem a konyhába. 

- Oh! Hát szia Alecia, rég láttalak! - Mosolyogtam Ali-ra, odamentem hozzá és megöleltem. 

- Én is. Jó újra látni. - Viszonozta a mosolyom.

- Na akkor gyerekek együnk. - Hozta anya az ételeket az asztalhoz. - Mindenki szedjen annyit magának amennyi csak ráfér a tányérjára. - Mondta vidáman. Mindenki kiszedte a maga részét.

- Köszönöm, nekem elég volt. - Álltam fel az asztaltól. 

- Egészségedre. - Mondta anya. Felmentem a szobámba, majd megnéztem a Vevo-t.. Semmi változás.. Hmm.. Na mindegy.☺ Mindent a maga idejében. Elővettem a sminkesem és megnéztem milyen smink illene a ruhámhoz. Az tudom hogy sötét. De enyhe sötét kellene, ami alig látszik. Szóval.. Ilyen barnás féle..

Már 3 óra. Unatkozom...

*Alecia szemszöge*

- Nem nyitod ki? Kopogtatnak. - Emeltem fel a fejem Zac mellhasáról.

- Ja de persze. - Nyomott egy puszit a homlokomra. - Gyere be! 

- Öhm.. Sziasztok! Bocsi a zavarásért. - Kezdett bele Sarah a mentegetőzésbe.

- Ugyan! Gyere csak ülj le. - Mutattam magam mellé az ágyra majd felültem. Sarah leült velem szembe. 

- Arra gondoltam, hogy nem lenne később kedved eljönni velem sétálni,valamerre? - Kérdezte, közben az arcomat fürkészte. Ránéztem Zac-re.

- Menjetek csak. Akár most is mehettek.. Addig el ps-ezek.- Mondta mosolyogva. 

- Na akkor benne vagy? - Kérdezte Sarah vidáman. 

- Persze. - Vigyorogtam. - Csak gyorsan felkapom a  pulcsim és mehetünk is. 

- Rendben, akkor lent találkozunk! - Ment ki szökdécselve Sarah a szobából.

- Nem baj? - Kérdeztem Zac-et.

- Dehogy. Örülök, hogy jól kijöttök egymással.- Mondta, és odahúzott magához, majd lágyan megcsókolt.

- Na akkor megyek. - Álltam fel, majd a pulcsimért mentem. - Ha már nagyon hiányolsz, hívj! - Mentem vissza hozzá és egy puszit nyomtam a szájára. 

- Szeretlek. - Nézett mélyen a szemembe. 

- Én is téged.

Sarah már lent volt  a nappaliban indulásra készen. 

- Mindjárt mehetünk, csak gyors felkapom a cipőm, és a kabátom. - Mondtam. 

- Csak nyugodtan. Nem sietünk. - Mosolygott.

- Te nem veszel fel kabátot? Hűvösnek látszik odakinn. - Kérdeztem. Sarah kinézett a kis ablakon, és úgy döntött mégis csak felveszi a kabátját. Amint kiértünk a házukból, egyből megcsapott a lágy szél. Hát igen, London már csak ilyen. 

- Pontosan hova is megyünk? - Kérdeztem izgatottan.

- Hát nem tudom. Csak sétálni akartam. - Mondta. - Tudsz valamerre egy jó kis helyet? 

- Van itt a közelben egy Pub.. Nagyon jó hely. Beüljünk oda? Ihatsz szeszes italt? - Kérdeztem vigyorogva.

- Még fényes nappal van. És te már inni akarsz? - Kérdezte nevetve, a kérdésemre nem válaszolva.

- Hát most miért ne? - Kérdeztem vigyorogva. - Amúgy, csak megiszunk egy felest, és annyi.

- Rendben. Mennyünk. - Mosolygott rám.

Mikor beértünk a Track által üzemelt kocsmázóba, egyből megcsapott az az átlagos szeszes szag, ami az e-féle helyeken lenni szokott.

- Gyere mennyünk a pulthoz. - Fogtam meg Sarah kezét és húztam magam után. - Hali Track. Kérünk két felest. - Fixáltam le a rendelésünket.

- Jó sokan vannak.. - csodálkozott Sarah. - Pedig még csak nappal van.

- Ebben a kocsmázóban mindig vannak. 

*Sarah szemszöge*

- Sziasztok csajszik. - Köszönt egy idegen srác, majd szemben állt velem.

- Te vagy a kis top-modell, aki a buzi-bandával fotózkodott. Nem de? - Vetette rám a széles mosolyát.

- Nem buzi banda! - Néztem rá összehúzott szemekkel.

- Ő itt Sarah! - Mondta Alecia. - Sarah, B.. B mint Brandon. - Mutatott rá Brandon-ra.

- Maradok a Brandon-nál.. - Húztam el a számat.

- Mi az cica?! Nem tetszik a nevem? - Kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

- A neved még talán el is megy, de a személyed ocsmány. - Néztem rá undorral.

- Ohh Bébi.. Nyugalom van. A személyemmel van gondod? Hisz még nem is ismersz. - Nézett rám komolyan.

- Nem is akarlak. - Válaszoltam nem túl kedvesen. S közben megittuk Alecia-val a kihozott felesünket. - Mehetünk? - Kérdeztem Ali-t.

- Ahham.

- Cica! Ne felejtsd el, hogy nem menekítheted előlem. Nem hozhatod össze mással. Ő az enyém! Élvezzétek a holnapot. - Kacsintott rám sejtelmesen, amitől kezdett rossz érzetem támadni.

- Pff... De nagy legény...- Forgattam a szemem, miközben kiléptünk az épületből.

- Ő már csak ilyen.. - Mondta Ali.

- Csörög a telefonod. - Szóltam oda.

- Ohh! Tényleg. - Vette elő a telefonját.- Zac az. Lehet, hogy már hiányol. - Vigyorgott majd felvette a telefont.

Hallgattam ahogy csacsog, közben én az eget fürkésztem. Szürke volt az egész. Csak remélni tudtam, hogy holnap nem lesz rossz idő.

- Na mit akart? - Kérdeztem Ali-t mikor észrevettem, hogy letette a telefont.

- Azért hívott, hogy mostmár mehetnénk haza. Nem foglalja le a ps. - Mosolygott rám, majd felnevetett.

- Hmm..Rosszalkodni akar egy kicsit. - Vigyorogtam rá.

- Hát megeshet.- Vigyorgott. - Na mennyünk akkor haza.- Mondta.

Hamar hazaértünk. Ali felment Zac-hez.. Én pedig leültem anya mellé a nappaliba.

- Na mizujs? Merre voltatok? - Kérdezte, amint helyet foglaltam.

- Hát voltunk, itt a közeli Track kocsmájában,és megittunk egy felest. Ugye nem baj? - Kérdeztem.

- Nem.. - Mosolygott rám.

- Oké. - Mosolyogtam vissza, majd felálltam, hogy kimenjek a konyhába kóláért. Már éppen öntöttem, mikor anya kiabált nekem.

- Sarah! Sarah gyere! 

- Jövök! Miaz? Baj van? - Kérdeztem tőle,miközben futottam a nappali felé. Amint beléptem a nappaliba, rájöttem, hogy nincs semmi baj. - Mióta vannak benne? 

- Most kapcsoltam be.

-Oh.. - Motyogtam, és leültem a tv-vel szembe. A holnapi koncertről beszélnek. Annyira édesek. Miközben a tv-t bambultam, folyamatosan vigyorogtam. Ők is várják már. 

Mikor vége lett, anya törte meg a csendet.

- Huh.. Biztos ők is izgulnak már. - Mondta. - Mennyi ember előtt kell fellépniük. - Csodálkozott. 

- Hát igen. De ők már ehhez hozzá vannak szokva. -Mondtam. - Nekik már nincs lámpalázuk ha a színpadra kell lépniük. - Mosolyogtam. - Felmegyek a szobámba.

Amint felértem hívtam is Lina-t.

- Láttad? - Kérdeztem.

- Mit? - Kérdezte.

- Őket. - Mondtam.

- Hol? - Kérdezte.

- A tv-ben. - Mondtam.- Most voltak benne. 

- Oh! Nem, nem láttam. - Mondta csalódottan.- Miről beszéltek?

- A holnapi koncertről. - Vigyorogtam. -Azt mondták, hogy már ők is várják. És, hogy sok szeretettel várnak mindenkit a Londoni Arénába.

- Az jó. - Mondta. - Most le kell tennem, mert éppen anyának segítettem a főzésben. Bocsi. Na szia.

- Semmi baj. Puszillak. - Mondtam, és letettem a telefont.

Körbe, körbe járkáltam a szobába, majd arra jutottam, hogy kipróbálok pár sminket..☺

Miután kipróbáltam pár sminket, rájöttem, hogy alig láthatóan fogom magam kifesteni.

- Anya. Mikor telik már el ez a nap szerinted? - Tettem fel anyának a nagy kérdést.

- Ez jó kérdés kicsim... - Gondolkodott el. - Elmenjünk teázni? Közben beszélgetnénk.. És úgy hátha elrepül az idő. - Kacsintott rám.

- Rendben. Csak felveszem a kardigánom. - Mondtam, majd felrohantam a szobámba.

*Emily szemszöge*

- Mehetünk. - Lépett elém Sarah.

- Menjünk. - Kimentünk az udvarra. Megfújta az arcomat a hűvös szél.. Kezd sötétedni is. Ránéztem az autómra, majd Sarah-ra. - Autóval menjünk?

- Nem. Jó lesz gyalog is. Addig is telik az idő. - Mondta.

- Menjünk el a Cute teázóba. - Tanácsoltam. - Ott mindig olyan finom teákat csinálnak. 

- Muszáj teáznunk? - Kérdezte.

- Háát végül is azért teázó a neve, mert oda teázni szoktak menni az emberek. - Néztem rá.

- De adnak forrócsokit is, meg cappuccino-t is. - Érvelt.

- Jó. Te majd forrócsokit iszol,én meg teát. - Mosolyogtam. - Eldöntötted, hogy milyen lesz a sminked?

- Igen. Halvány sminket fogok fölkenni. A hajam meg hullámos lesz. - Mondta az utat pásztázva. - Anya néézd!! Ott van egy kiskutya az út közepén! - Kapta a szájához a kezét.

- Sarah! Sarah! - Ordítottam. - Vigyázz! - Azt hittem, hogy elüti egy kocsi. De ilyenkor már nem lehet lebeszélni. Majdnem utána futottam, de nem láttam volna értelmét, hanem csak a sofőrök gyilkos tekintetét. - Megőrültél? - Néztem rá kétségbe esve. - Majdnem elütött a kocsi.

- Letudott fékezni. Ha meg nem akart volna, akkor meg elütött volna. De csak nem hagyom ott szegénykémet az út közepén, hogy elcsapják! - Mondta idegesen. Majd beértünk a teázóba. A jóleső melegség átjárta a testem, miközben levettem a sapkám körbenéztem. A hely tele volt emberekkel. Minden szem ránk szegeződött. 

- Elnézést hölgyem, de ide nem lehet állatokat behozni! - Mondta szúrós tekintettel az egyik pincér.

- Csak pár percig had maradhasson bent. Kérem! - Mondta Sarah könyörgő tekintettel. - Nem lesz baj, figyelek rá.

- Rendben. De én is rajta tartom a szemem. - Enyhült meg a pincér tekintete.

- Köszönöm. - Pillantott rá hálásan. 

Vettünk forrócsokit, teát, és úgy döntöttünk, hogy kívül jobb helyünk lesz. Így tehát kimentünk a teázóból.

- Felhívom Lina-t, hogy jöjjön ide. - Mondta Sarah majd elkezdett pötyögni, és tárcsázta a számot.

*Sarah szemszöge*

- Csókolom! - Nézett anyára. - Szia Sarah. Hát ez a kis cukiság kicsoda? - Guggolt le a kiskutyához Lina. Hogy hívják? - Nézett fel rám.

- Ő ... Hát ő egy kiskutya.. Nem adtam neki nevet. Arra gondoltam, hogy befogadhatnád. Mert nekem úgysem lehet kutyám, így rád gondoltam.

- Óh! De jó! Haza viszem. Szerintem anya is megengedné. - Mondta mosolyogva barátnőm.

- Rendben. 

- Köszönöm, hogy szóltál! - Ugrott a nyakamba.

- Én köszönöm, hogy vigyázol majd rá. Ha nem veszem észre, ott marad a járókelő autók között. Bele se tudok gondolni, hogy mi lett volna, ha nem futok érte... - Mondtam elszontyolodva. - De szerencsére van aki örökbe fogadja. - Mosolyogtam.

- Igen. - Mondta, majd felvette a kiskutyát. - Már kitaláltam a  sminkem, és a hajamat is, hogy milyen legyen. Te kitaláltad már? 

- Persze.

- Örülök neki. Na de most megyek mert már kezd teljesen besötétedni, és anyának is azt mondtam pár perc és jövök. - Mondta, majd félkézzel átölelt. - Szia. És köszi tényleg. Csókolom.

- Igazán nincs mit. - Mosolyogtam rá.

Már kiértünk a teázó utcájából, amikor észre vettem, hogy elkezdett esni az eső. Anyával összenézünk majd mindketten futásnak eredtünk. Egyikünk sem szeret megázni.

- Menj fel és öltözz át. - Mondta anya.

- Rendben. Már csinálod a vacsit? - Kérdeztem.

- Igen. Mi legyen a vacsora? Pizza vagy szendvics? - Kérdezte.

- Pizza. - Mosolyogtam rá. Felmentem az emeletre és hallottam, hogy anya utánam kiabálja:

- Szólj Zac-nek is, hogy nemsokára vacsora! - Gyors bekopogtam Zac-hez. Nem hallottam hangot a szobából, de nem is mentem be. Megálltam az ajtaja előtt, majd szóltam neki, hogy nemsokára vacsi. Remélem hallotta. Bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyamra. Gondolkoztam, a holnapról. Annyira belemerültem a gondolkodásba, hogy csak annyira lettem figyelmes anya kiabál, kész a vacsora. 

Lementem, megettem a pizzámat.. Repetáztam is. Bacon-ös volt, nem hagyhattam ki a dupla adagot.

A vacsora után felmentem a szobámba, rálestem a Facebook-ra majd elmentem zuhanyozni,és fogat mosni. Mikor kész lettem, úgy döntöttem, elteszem magam holnapra.

Elkezdtem gondolkodni, majd elnyomott az álom.

5. Fejezet

*Zac szemszöge*

- Anya hol van? - Kérdeztem Sarah-tól, mikor a konyhába értem. 

- Kint van a kertben... Pontosan nem tudom mit csinál, de azt mondta, mindjárt jön. - Mondta. - Gyere addig reggelizz meg. - Mosolygott.

- Rendben.- Mondtam. Miközben elvettem egy melegszendvicset a tálcáról. - Na, és szerinted, hogy sikerültek a képek? - Kérdeztem. 

- Hát, gőzöm sincs. De remélem akad majd közte jó is. - Nevetett fel. Én is nevettem vele. 

- Biztos jók lettek. - Mondtam. - És amúgy beszélgettetek a srácokkal? - Kérdeztem. 

- Mikor? - Értetlenkedett. 

- Hát amikor fotóztak titeket, közben beszéltetek, nem? - Kérdeztem, nagyra nyílt szemekkel.

- Jaa.. Hogy úgy.. Hát éppen váltottunk pár szót. - Mondta.

- Ahha. Jó. - Mondtam teli szájjal. - És várod már a szerdát? - Kérdeztem.

- Hát hogyne! - Vágta rá. - Csak az a gubanc van, hogy nem akarok magam menni. - Mondta.

- Miért mennél magad? - Kérdeztem. 

- Hát mivel Bridgit-tel már nem beszélek.. Így egy barátnőm sincs.. Aki szeretné is őket, meg egyáltalán elkísérne.. - Mondta, majd lebiggyesztette a száját.

- Ott van Lina. Ő nem szereti őket? - Kérdeztem. 

- Hú. Ez egy jó ötlet. Amúgy fogalmam sincs róla, hogy szereti-e őket.. Fel kéne hívni..- Mondta. - De nincs meg a telószáma.. Ajj... - Bosszankodott. - Mihez kezdjek most? - Kérdezte kétségbe esve.

- Ööö... Hát ez szívás. - Vakartam meg a fejem, majd töprengtem.

- Hát ez az! - Mondta lehangoló hangon Sarah.

- Mi lenne, ha elmennénk a Nando's~ba hát hogyha ott van. - Mondtam, és rákacsintottam Sarah-ra.

- Hmm... Ez jó.. Akkor mennyünk mondjuk meg anyának, hogy lelépünk. - Mondta. 

- Rendben.. Na indulás. - Mondtam. Mindketten felvettük a cipőnket, majd kiléptünk a házajtón.

*Sarah szemszöge*

Ha most Zac nem találja ki ezt a Nando's~os dolgot, akkor nem tudom mihez kezdtem volna. 

- Hova mentek? - Kérdezte anya csodálkozva.

- Elmegyünk a Nando's~ba.- Mondta Zac.

- Miért? Ennyire rossz a reggeli? - Kérdezte anya.

- Dehogy! - Mondtuk egyszerre. - Csak elmegyünk, megnézni, hát hogyha ott van Lina.. - Folytattam.

- Áh értem. És miért keresitek ti Lina-t? - Kérdezte anya. 

- Csak azért, hogy megkérdezzem, szereti-e a 1D~s srácokat, meg, hogy lenne-e kedve eljönni velem szerdán a koncertre. - Mosolyogtam. 

- Rendben, akkor mennyetek csak nyugodtan, nem tartalak fel titeket. - Mondta. Majd ezzel letudtuk a beszélgetésünket.

- Na sziiia Anya. - Köszöntem el.

- Csáó! - Köszönt Zac is. 

- Sziasztok! - Mondta anya.

4. Fejezet

*Zac szemszöge*
Eléggé kómásan keltem.. Már reggel 10:12 perc volt.. Gyorsan felkaptam magamra a ruháimat. Most nem néztem, hogy éppen mit veszek fel, mert csak itthon vagyok ebben a ruhában. Elmentem a fürdőszobába megmostam az arcom, majd fogat mostam. Lementem a konyhába, mert már éhes voltam. Mikor leértem meglepődtem, mert nem csak anya volt már lent, hanem már Sarah is az asztalnál ült, és reggelizett.
- Jó reggelt. - Köszöntem. 
- Jó reggelt neked is Zac.- Mondták egyszerre. Odamentem Sarah-hoz, megpaskoltam a hátát, majd megszólaltam.
- Na, hogy érezted magad tegnap este? 
- Jól, nagyon jól. Majd többször is tarthatnánk tesós napot! - Vigyorgott.
- Benne vagyok. - Mondtam. Majd én is rávigyorogtam. 
- Zac, kérsz reggelit? - Kérdezte anyám.
- Persze, farkas éhes vagyok. - Mondtam. Elém tett két szelet pirítóst. 
- Csináld meg magadnak, ahogy szeretnéd. - Kacsintott anya.
- Ok. - Fogtam rövidre a válasz adást. 

*Sarah szemszöge*
- Izgulsz már Sarah? - Kérdezett tőlem Zac.
- Nem.. Miért kellene? - Néztem rá értetlenül.
- Hát, tudod.. Ma lesz a fotózás az 1D-s srácokkal. - Juttatta eszembe a dolgot.
- Jééé, tényleg!! - Mondtam ki a szavakat, kicsit hangosabban, mint ahogy azt elképzeltem. 
- Ennyire elfelejtetted? - Kérdezte anya.
- Hát most hirtelen nem volt az eszembe. - Mosolyogtam. - Anya majd segítesz nekem ruhát választani? - Néztem rá boci szemekkel. 
- Persze, kincsem. - Mosolygott.
- Szuper.- Mondtam, majd felálltam az asztaltól, és felmostam a tányérom. Azután felrohantam a szobámba, majd elindítottam a One Direction - Take Me Home című albumát. Ezután elgondolkodtam, hogy milyen ruhát is vegyek fel.. Nem tudtam dönteni. 

*Emily szemszöge* 
Mikor megkérdezte Zac Sarah-tól, hogy izgul-e már, láttam, hogy tényleg elfelejtette a dolgokat. De nem baj az, jár így az ember. Mosolyogtam magamban.
- Jó volt tegnap este? - Kérdeztem a fiamat.
- Igen jó volt. - Mosolygott. - Sarah összeismerkedett egy Lina nevű csajjal. Elvoltunk egész este.. Táncoltunk, iszogattunk, és persze ettünk. 
- Akkor minden rendben ment. - Mondtam. - Hmm.. Ezt a Lina-s megismerkedést  még nem is mondta Sarah. Lehet ez is kiment a fejéből. - Kuncogtam. - És jó fej Lina? 
- Hát jóarc a csaj. Sokat nem beszéltem vele. Sőt szinte semmit. De ahogy láttam Sarah-val jól elhülyültek. - Vigyorgott.
- Értem. Hát örülök, hogy jól éreztétek magatokat. - Mosolyogtam. 
- Anya!! Anyaa!!! - Kiabált Sarah az emeletről.
- Mondjad, drágám! - Kiabáltam vissza. 
- Gyere fel, és nézd meg milyen ruhákat választottam ki! - Kiabálta. - Zac, ha gondolod te is feljöhetsz és segíthetsz a kiválasztásban.
- Köszönöm, hogy engedélyezed ezt úrnőm! - Kiabált fel Zac a húgának, majd nevetésben tört ki. 
- Na akkor várlak titeket!! - Kiabálta Sarah. 
- Megyüüünk! - Kiabáltam. 

Mikor beértünk a szobába, két ruhaszettet láthattunk meg. Nagyon kis aranyosak voltak. 

- Na melyiket vegyem fel? - Kérdezte Sarah.

- Háát fogalmam sincs...- Mondtam elképedve, mert tényleg nem tudtam, hogy melyiket vegye fel. Mikor még mindig töprengtem, Zac jött be a szoba ajtaján. - Zac, szerinted melyik ruhát vegye fel a nagy találkozásra a kisasszony? - Kérdeztem.

- Hát az 1D feliratú felsőt, semmiféle képen sem. - Mondta. 

- De miért? - Kérdezte Sarah a bátyát. 

- Hát mivel velük találkozol,és az úgy nem valami okos dolog ha már az első találkozásnál kimutatod fanatikus rajongásod. - Mosolygott sejtelmesen Zac.

- Áh, értem. - Mondta elgondolkodva Sarah. - De ugye az 1D-s karkötőt még felvehetem? - Kérdezte Sarah nagy szemekkel. 

- Ahha.. Fel.. Az nem annyira fog feltűnni nekik.. Szerintem.- Mondta Zac. 

- Rendben, köszi a segítséget. - Hálálkodott Sarah. 

- És milyen parfümmel fújod be magad? - Érdeklődtem. 

- Hát.. Öhm.. Úgy gondoltam, hogy az 'Our Moment'-tel fogom befújni magam..- Mosolygott Sarah.

- Oké, ahogy érzed. - Mosolyogtam rá.

- De ugye, az úgy nem gáz? - Kérdezte. Zac-kel egyből összenéztünk.. 

- Reménykedjünk benne, hogy nem érzik meg az illatod. Mert gondolni való, hogy felismerik a saját maguk által készített parfümöt. - Mondta Zac, majd félrehúzta a száját.

- Mindegy.. Ha megérzik, ha nem. Én ezzel fogom befújni magam. - Jelentette ki Sarah.

- Rendben, drágám. Végül is, te döntésed. - Mosolyogtam, majd kimentem a szobából. 

*Zac szemszöge*

- Szerinted akkor ez így biztos hogy jó lesz? Tetszeni fog nekik ez a ruha rajtam? - Kérdezte Sarah aggodalommal teli hangon.

- Igen, biztos, hogy jó lesz, és tetszeni fog nekik ez a ruha rajtad. - Mosolyogtam rá, s közben a legmegnyugtatóbb hangommal válaszoltam. 

- Egyáltalán holnap milyen idő lesz? Rossz ? Jó ? Mert rossz időben csak nem kellene ilyen ruhába mennem... - Folytatta tovább az aggodalmaskodást.

- Sarah! Nyugi! Jó idő lesz, nem kell azon aggódnod, hogy jó ruhába mész-e. - Nyugtáztam. 

- Oké, rendben. Biztos jó idő lesz, és így mehetek ebbe a szettbe. - Mosolygott.. De ez a mosoly nem volt valami meggyőző.. Tudom, hogy bizonytalan a dologban. 

- Pontosan. Szóval, most hallgass egy kis zenét tőlük... Vagy táncolj egyet, vagy énekelj egy sort. Vagy játssz a zongorán, vagy, öhm.. gitározgass.. Ha elfoglalod magad, akkor úgyis hamar oda kerül a sor, hogy már indulnod is kell. - Vigyorogtam. 

- Hmm.. Nem rossz ötletek... Beindítom a Take Me Home c. albumot, és tátogok rá..- Nevetett fel. - A tátogás jó elfoglaltság, olyan vicces dolog.. - Mondta nevetve. - Ha gondolod csatlakozhatsz hozzám. - Mondta mosolyogva. 

- Na azt már nem! - Vágtam rá, majd elnevettem magam. Majd kimentem a szobájából.

*Sarah szemszöge*

Megbeszéltük, hogy milyen ruhában mennyek. Remélem, hogy tetszeni fog a srácoknak a ruhám... Ha bele gondolok, hogy milyen is lesz ez az egész..Szinte a hányinger kerülget... Ez van ha nagyon izgulok... Remélem előttük nem fogom elhányni magam, mert az eléggé gáz lenne. Szóval folyamatosan csak reménykedem. Nem baj, jót fog tenni, most egy kis zene hallgatás. A zene, az mindig jó. 

Beindítottam az albumot.. És tátogtam.. Érdekes folyamat... De vicces... Mármint szerintem az. Más szerint nem biztos. Mikor már a She's not afraid-nél jártam, berontott hozzám Zac, azzal, hogy menjek le és egyek. 

Mikor leértem, a finom kaja illata megcsapta az orrom. Láttam hogy az asztal már megvan terítve. Vajon anya, vagy Zac terített? Szerintem inkább az első. 

- Mi a kaja? - Kérdeztem anyát.

- Barack leves, a második meg mini fasírt burgonyapürével. - Mosolygott anyu.

- Oké. Én csak levest eszek. - Jelentettem ki. 

- A-a.. Másodikat is eszel, mivel csináltam még rántott csirkemellet is. - Kacsintott rám anya. 

- Oh. Kösziii ! - Sikongottam .. Mivel nem szeretem a fasírtot, így majd csirkemellet eszek. 

- Na üljetek le az asztalhoz, mindjárt oda viszem a kaját. - Mondta anya. Zac-kel leültünk a szokásos helyünkre.. Egymás mellé.

- Hmm.. Ez finom. - Mondtam anyának. 

- Ez tényleg jó lett. - Tette hozzá Zac.

- Köszönöm. - Mosolygott anyu. 

- Ha megettük a kaját, lenne kedvetek társasjátékozni? - Kérdeztem a többieket. 

- Ahha. - Mondta Zac. Furcsállom, hogy belement.. Nem szokott társasozni.. De végül is tök jó, hogy most ő is játszik velünk. 

- Anya teee??? Játszol velünk? - Kérdeztem anyától. 

- Persze. Miért ne?! - Mondta. 

- Rendben. - Mosolyogtam. Mikor befejeztük a kaját eltettük a mosogatógépbe a piszkos tányérokat, majd kimentünk a nappaliba. 

Elővettem a játékot, majd felraktuk a mezőre a bábukat. Az Activity mellett döntöttünk. 

*Zac szemszöge*

- Én vagyok a zöld. - Jelentettem ki előre.

- Én a piros. - Ordibált Sarah.

- Én a sárga leszek. - Mondta anya. Majd kivette  bábukat, egyet kivéve a kéket.. Azzal most senki sem játszott ezért felesleges lett volna kiszedni.

- Na akkor ki kezdjen? - Kérdezte anya.

- Kezdjen Zac. - Mondta Sarah. Én meg beleegyeztem. Első feladatom az volt, hogy beszélnem kell. Húztam egy lapot, majd elolvastam (magamban, persze) hogy mit kell majd körül beszélnem. A lapon a csavarhúzó szó állt.. Könnyű volt elmagyarázni, és hamar ki is találták. Sarah találta ki hamarabb, így ő léphetett hármat mivel a szó csak hármat ért.. Rajzolnia kellett... Az neki jól megy. 

Játszottunk még jó sokat..

- Hát Zac. - Kezdte a beszédet anya. - Most ne szomorkodj azon, hogy utolsó lettél... Majd legközelebb te leszel az első. - Biztatott anya. De amúgy erre semmi szükség nem volt. Mindegy.

- Anya, én nem szomorkodom emiatt.. Hisz ez csak egy játék. - Nevettem el magam. 

- Mennyi az idő ? - Kérdezte Sarah. 

- Fél három. - Mondtam. 

- Úristen, akkor ideje lenne készülődnünk.. Nem ? - Kérdezte kicsit idegesen. 

- De.. Igen... - Mondta anya. - Szóval, sipirc a szobátokba és kezdjetek el öltözködni.- Utasított rendre minket anyu. 

- Oké ! - Mondtuk egyszerre Sarah-val.. Majd versenyt rendeztünk abból, hogy ki ér fel hamarabb az emeletre. Én nyertem. 

- Majd legközelebb te nyersz. - Kacsintottam rá Sarah-ra. 

- Szavad ne feledd! - Kacsintott vissza. Bementem a szobámba, elkezdtem készülődni... Felvettem a ruhám, fogat mostam.. meg ilyenek...

*Sarah szemszöge*

Már ennyi az idő.. Húh egy óra és láthatom őket élőben, testközelről.. Meg minden. Ez tök durva. Vigyorogtam magamba, miközben magamra vettem a kikészített ruháimat.. Kb vagy hússzor megnéztem magamat a tükörben, hogy így biztos, hogy jó lesz-e.. Felvettem az aputól kapott karkötőmet. Aztán kifestettem a számat egy alig látható szájfénnyel. Befújtam magam a parfümmel, és már mentem is le a földszintre. 

A földszinten már anya és Zac is várt már rám. 

- 3 óra van. Siessünk... Nincs olyan közel hozzánk ez a fotóstúdió! - Mondta anya. Egy kicsi idegességet véltem felfedezni a hangjában. Most én ültem elöl anyu mellett a kocsiban, Zac pedig hátul.. Mindig cseréljük a helyünket.. Már félútban voltunk, mikor anyu megszólalt.

- Kint egy- vagy két ember várni fog ránk. - Mondta.

- Okéé.. - Húztam hosszúra ezt az egy szót.

- Izgulsz már? - Kérdezte tőlem Zac.

- Hát hogyne izgulnék? - Vigyorogtam. 

Az út további részében már nem beszélgettünk..  

3. Fejezet

*Sarah szemszöge*
Reggel korán keltem. Az éjszaka folyamán sokszor felkeltem. Nem aludtam valami jól. Mikor eldöntöttem hogy felöltözök, ránéztem az órámra, s megnéztem mennyi az idő: reggel 07:03.. 
Hmm.. Érdekes ilyen korán kelni, de most egyáltalán nem éreztem azt, hogy még álmos lennék. Vagy talán ez úgy van, hogyha később kelsz, akkor álmos maradsz?! Vagy nem. Nem tudom. Én minden esetre, ha később kelek, álmos vagyok. De lehet, hogy másnál ez nem így van.
Felvettem egy laza hosszított felsőt, ami Minnie egeres volt, hozzá egy piros hosszúnadrágot és felvettem a kedvenc karkötőmet. Mikor eldöntöttem, hogy lemegyek reggelizni felkaptam egy fekete hosszú ujjút, ami fehér pöttyös volt.

Mikor leértem meglepődtem, mert sem anya, se a testvérem nem volt lent. Érdekes csend honolt a házban. Miközben elkészítettem a reggelim ( tojásrántotta ), furcsán éreztem magam. Valami olyan fura volt, vagy csak lesz a fura. Fura előérzetem van. Nem tudom, hogy jó vagy rossz fog-e történni velem. Hát mindegy. Most nem akarok ezen gondolkodni, úgyis megtudom majd, valamilyen formában. Akár rossz, akár nem. Mikor megettem a 'reggelim', amilyen halkan csak tudtam, beosontam a szobámba. Majd 1D-s zenéket kezdtem el hallgatni.  Amilyen halkan csak lehetett, úgy hallgattam. Rájöttem, én nem szeretek, és nem is tudok halkan hallgatni 1D-s zenét. Annyira bele voltam merülve a zenehallgatásba, hogy nem vettem észre anya mögöttem áll, és hallgatja velem együtt a zenét. Mikor valaki megérintette a vállam, akkor vettem észre, hogy ő is itt van. Eléggé csendesen jöhetett be hozzám... Meg ijedtem mikor hozzám ért. Nem voltam rá felkészülve, hogy valaki ilyen korán reggel zenehallgatás közben zavarna...

- Szia. - Suttogta. Majd mosolygott.

- Szia Anya. - Köszöntem. - Megijesztettél. 

- Nem akartalak, ne haragudj. - Mondta. - Máskor nem teszem. Hogy~ Hogy ilyen hamar fent vagy? - Kérdezte.

- Nem tudom... Egész este alig aludtam valamit, mindig felébredtem. - Mondtam. 

- Jó a zenéjük. - Mutatott a monitorra. 

- Tudom. - Vigyorogtam. 

- Reggeliztél már? - Kérdezte tőlem.

- Igen, már reggeliztem. - Válaszoltam. 

- Jó, akkor én lemegyek, és csinálok magamnak, és a bátyádnak reggelit. - Mondta. - Vagy te is kérsz még?

- Nem, köszönöm. - Mosolyogtam anyura. 

- Rendben. - Mondta. - Amúgy, majd ha a bátyád is felébredt, hangosíthatsz a zenén, úgy, hogy lent én is halljam. - Kacsintott.

- Oké. - Egyeztem bele vigyorogva. Majd végig néztem ahogy mosolyogva kimegy a szobából. Nem tudtam mit kezdjek magammal ezért kifestettem a körmöm feketére.. Az illett a ruhámhoz. Mikor lementem anyuhoz, hogy megnézzem hogy áll a reggelivel, elgondolkodtam hogy miért nem tudtam az éjjel aludni. Lehet, hogy a tegnapi rossz kedvem miatt... vagy csak azért mert sírtam. Vagy lehet, nem is ezekért. Hanem csak úgy nem jött álom a szememre, és ha jött is, akkor sem sokáig tartott. 

- Na, hogy~hogy kidugtad a fejed a szobádból? - Kérdezte anyu. 

- Miért, talán baj, hogy lenéztem hozzád? - Tettem fel a kérdést, válasz helyett. 

- Dehogy, örülök neki. - Mosolygott, majd idejött hozzám és megölelt. 

- Amúgy nagyon csinos vagy. - Mondta, majd végig nézett rajtam ..

- Köszönöm. - Vigyorogtam. A bájbeszédet bátyám zavarta meg.

- Sziasztok. - Köszönt.

- Jó reggelt tesóó ! - Kiabáltam, majd a nyakába ugrottam, és nevetésben törtem ki.

- Jó reggelt nektek is. - Ölelt vissza, majd küldött egy mosolyt,mikor már elengedtem. Ő is végig nézte az öltözetemet, majd megkérdezte:

- Hova mész, hogy ennyire kiöltöztél? 
- Én? Nem megyek sehova sem. És szerintem nem vagyok kiöltözve. - Mosolyogtam. 
- Jól áll neked ez az összeállítás. - Mondta Zac.
- Köszönöm bátyó! - Majd rávigyorogtam. 
- Sarah, drágám, szép karkötőd van. - Mondta, majd megérintette az említett tárgyat.
- Hát igen, szép, és eszméletlenül különleges. - Mondtam, közben széles mosoly került az arcomra, de mégsem boldog,hanem inkább szomorú volt ez a mosoly. 
- Ezt apától kaptad nem? - Kérdezte Zac.
- Igen, ez az a karkötő, amit apától kaptam. - Válaszoltam. Majd végig húztam az ujjam a karkötőkön.
- Ezt akkor szoktad felvenni, ha azt akarod, hogy valamiben szerencséd legyen. - Vigyorgott, majd kérdőn nézett rám. Pedig ez nem is kérdés volt, de azért elmondtam a véleményem. 
- Hát, asszem igen. Akkor szoktam. De most csak úgy felvettem. Ehhez volt most kedvem. - Mosolyogtam. De ez a mosoly már nem szomorkás volt. ☺
- Oké, hát akkor a legjobbakat. - Mondta, s majd belekortyold a teájába. 
- Anya, én is kérhetek teát? - Kérdeztem. 
- Persze kincsem, hozom. - Majd idejött hozzám, teli kancsóval, és egy pohárral, s italt öntött a poharamba. 
- Köszönöm. - Mosolyogtam. 
- Zac, valami baj van? - Kérdezte anya testvéremet.  
- Nem nincs semmi. Mi lenne? - Kérdezte, értetlen fejet vágva.
- Hát csak mert olyan kis csendes vagy. - Mondta anya, egy kis szomorúsággal a hangjába. 
- Tényleg csendben vagy, és még nem is cukkoltál semmivel. Beteg vagy talán? - Kérdeztem, majd odarohantam hozzá, és megnéztem a homlokát. - Semmi baja. Nem lázas. 
- Haha, nagyon vicces vagy! - Gúnyolódott. - Kutya bajom. - Mondta.
- Na ez az a Zac, akit kicsi korom óta szeretek. - Vigyorogtam ismét. - Jó elhisszük. 
- Azt hiszem felmegyek a szobámba, köszönöm a reggelit. - Mondta, majd betette a mosogatógépbe a tányérját. 

*Zac szemszöge*
Azt hiszem bevették.. Bevették, hogy nincs semmi. Talán anya az, aki kicsit kételkedett. De most ez nem érdekel. Egyedül akarok lenni. Felmenni a szobámba, és gondolkodni. Gondolkodni rajta. Olyan fura volt tegnap. Alig szólt hozzám egész este. A szüleivel is alig beszélt. Sőt, nem is beszéltek. Csak egyszer, vagy kétszer szóltak egymáshoz. Talán a szüleivel van baja. Vagy talán velem?! Nem tudom pontosan. A gondolkodásomat Sarah zavarta meg, a kopogtatásával. Olyan hangosan kopogtatott, hogy még pár perre azt is elfelejtettem mi a bajom. 
- Szia. - Nyitott be az ajtón. - Bejöhetek? - Kérdezte.
- Persze. - Mondtam. - Mi az?
- Te kérdezed, hogy mi az? Ezt én kérdezhetném. Mi van veled?! - Kérdezősködött. 
- Semmi. - Rántottam meg a vállam, majd elfordultam.
- Ja, persze. Ugye nem hiszed azt, hogy beveszem ezt a 'Semmi'-s dumát?! - Mondta. - Zac. Nézz rám! - Hallottam amint parancsot ad.. De nem akartam rá nézni. - Hallod?! Nézz rám. - Mondta halkabban. Kezét a lábamra tette. Rá néztem, s tudtam, hogy nem tagadhatom. 
- Mi történt tegnap este? - Kérdezte tőlem Sarah.
- Miért érdekel. Menj és hallgasd a zenéidet, attól az öt sráctól, akiket úgy imádsz. - Mondtam gorombán, még én is alig hittem a fülemnek. Hogy lehetek ilyen bunkó?!
- Ne csináld már, tudod, hogy bennem megbízhatsz! - Erősködött. 
- Na jó rendben. - Adtam e a derekam. - Tegnap mikor elmentem Alecia-hoz ( Álisához ) aki egész este alig szólt hozzám.. És nem csak hozzám, hanem a szüleihez sem... -Hadartam el ezt a két mondatot, majd folytattam..- És nem tudom eldönteni, hogy most velem, vagy éppenséggel a szüleivel van baja. - Mondtam kétségbe esve. 
- Áh, szóval ez a baj... - Mondta, majd mintha töprengene valamin. - Szerintem hívd fel, és kérdezd meg tőle. - Adta a tanácsot. 
- Rendben köszönöm. - Mosolyogtam, majd megöleltem. Mikor elengedtük egymást, Sarah kiment a szobámból. Még mielőtt kiért volna, megkértem rá, hogy ne szóljon anyának, hogy mi volt a bajom, majd én megbeszélem vele. Azt mondta, nem fogja elmondani. És én ezt el is hiszem. Tudom, hogy nem mondja el, megbízom benne. Miután kiment, elővettem a mobilom, és felhívtam Alecia-t. Mikor felvette megkérdeztem tőle, miért volt olyan fura tegnap, és miért nem szólt hozzám.. Meg hogy velem van-e baja. Azt mondta, hogy a szülei húzták fel. Megbeszéltünk mindent. Szóval minden letudódott. Mikor befejeztem a telefonálást, átmentem Sara-hoz, aki mint mindig most is One Direction-ös zenét hallgatott. 
- Jé, te mosolyogsz! - Mondta, örömmel teli hangon. - Ebből azt veszem le, hogy sikerült mindent megbeszélned Alecia-val. - Mosolygott. 
- Igen. - Helyeseltem. - Mindent megbeszéltünk, és minden rendben van. Nem velem volt gondja, hanem a szüleivel. - Mondtam megkönnyebbülve. 
- Örülök neki. - Mondta. 
- Én is. - Vágtam rá. - Most azt hiszem lemegyek anyához, és megmondom neki, mi volt ez a reggeli viselkedésem, és azt is, hogy most már rendben van a dolog.. Mert tudom, hogy pont ő nem vette be, hogy nincs semmi.. Ami igazából nem is volt igaz.. na mindegy.. Megyek is.. És tényleg kösz a jó tanácsot! - Vigyorogtam rá. Majd lementem anyához, és megbeszéltem vele a dolgokat. 

*Emily szemszöge*
Tudtam, hogy baja van... Egy anya meglátja az ilyet a gyermekein. Már csak azért sem kérdezgettem tovább Zac-et mert tudtam, hogy majd úgy is elmondja, ha letisztázta magában a dolgokat. Ismerem már ennyire a fiamat. Ahogy sejtettem, amint végig futott ez a gondolatmenet  a fejemben, Zac jött le a lépcsőn. 
- Na, öntsd ki a szíved bogárkám. - Mondtam neki, majd intettem, hogy üljünk le a nappaliba. Elfoglaltam a helyem, majd mellém ült. 
- Anya. - Kezdte. - Kérlek ne haragudj, hogy reggel olyan goromba voltam, nem akartam az lenni. Csak nem volt kedvem, magam akartam lenni. De most elmondom, hogy mi is történt. 
- Nem haragszom. Hogy feltételezhetsz ilyet?! - Mosolyogtam kedvesen. - Hallgatlak drágám. 
- Hát az úgy történt, hogy tegnap elmentem Alecia-hoz, és egész este szinte hozzám sem szólt, és a szüleihez sem.. De ez már megoldódott, mert felhívtam, és megbeszéltük a dolgokat. Szóval már minden rendben. - Mosolygott. 
- Értem kincsem, tudtam, hogy megfogod majd oldani. - Mondtam. - Büszke vagyok rád. - Nyomtam egy puszit a homlokára. 
- Jajj, Anya! Már nem vagyok kicsi, hogy puszilgatni kelljen. - vigyorgott.
- Jól van, Jól van! Elnézést ! - Esedeztem, felemelt kezekkel. Mindketten elnevettük magunkat. 
- Amúgy ez Sarah érdeme is. Ő adta a tanácsot, hogy hívjam fel. - Mondta. 
- Nagyon kedves tőle. Milyen jó hogy testvérek vagytok, és támogatjátok egymást. Nem igaz? - Kérdeztem mosolyogva.
- De igaz. - Mosolygott vissza rám.
- El kellene menni üdítőket venni.. - Mondtam neki. - Nem jönnél velem? - Kérdeztem tőle. 
- De szívesen elmegyek. Sarah-t nem hívjuk.- Kérdezte. 
- De hívhatjuk. - Mondtam. - Menny fel és kérdezd meg tőle, hogy lenne- e kedve jönni velünk. 
- Okés. Mindjárt jövök.- Mondta. Addig én kényelembe helyeztem magam, s keresztrejtvényt fejtettem..

*Sarah szemszöge*
Még mindig ment a zene, s vígan énekeltem. Örültem, hogy Zay boldogabb lett.. És hogy ebben segíthettem. Jó érzés ez. Miután elmondta nekem a hírt Zac, hogy már minden rendben, eldöntötte, hogy lemegy és megmondja anyának. Tudom, hogy megtudták beszélni. Anya megértő. 
- Szia Sarah. Anya azt kérdezi, hogy nincs kedved velünk eljönni üdítőket venni? - Adta át anya üzenetét Zac.
- Öhm... Most nincs. Ne haragudjatok.- Mondtam. 
- Jó, semmi baj. Majd jövünk, maradj itthon, ne menny sehová, és vigyázz magadra. - Elmondta ezt a sok rövidke mondatot, majd kiment a szobából. Enyém a ház! Yuppíí.. 
Most valahogy ez sem dobott fel... Még mindig aggasztott a tegnapi dolog... Hmm.. És Bridgit nem elsőnek csinálta ezt velem, hogy nem mondott el valamit. Barátnő az ilyen? Lehet, hogy csak én fújom fel az egészet ennyire.. Sőt biztosan.. Mindig is ilyen voltam... De ő is. Soha nem mondd nekem semmit. Én pedig mindent neki. Nem hinném, hogy ez így van rendjén.. Talán nem tart annyira megbízhatónak vagy mi?! Nem is értem. De lassan már nem is akarom. Belefáradtam ebbe az egészbe.. Abba, hogy mindig én legyek az aki őszinte. A másik meg csak falazik össze vissza.. Nem hinném, hogy szükségem van egy ilyen barátságra. 


*Emily szemszöge*
Elmentünk már jó pár boltba.. 
- Azt hiszem megvettük a kellő mennyiségű üdítőket. - Jelentettem ki, miközben toltam a bevásárlókosarat az autó felé. 
- Szerintem is. - Egyezett meg velem Zac.- Most  már mehetünk haza? - Kérdezte. 
- Igen, mehetünk. - Betettem az üdítőket az autó csomagtartójába. Zac már bent ült a kocsiba. Már épp beültem a kocsiba, ekkor meghallottam, hogy valaki kiabál utánam. Mármint azt hiszem utánam kiabált...
- Hééj!!! Elnézést!! Hööölgyeemm!! Váárjoon! Hallja?! - Kiabált az idegen, s sietősre vette lépteit. 
- Mondja fiatal ember. - Mosolyogtam rá. Majd a mellette lévő pár évvel idősebb emberre is.
- Maga Sarah Somerharder édesanyja? - Kérdezte a fiatal úr.
- Igen én. Miben segíthetek? - Kérdeztem tőle, még mindig mosolyogva. De a mellette lévő úr válaszolt.
- Az lenne a kérdésem, hogy Sarah Somerharder-nek nem lenne- e kedve a One Direction tagjaival modellt állnia? - Kérdezte mosolyogva az úr. - Jajj! Bocsánat, még be sem mutatkoztam Paul Higgins. - Nyújtotta felém kezét.
- Emily Somerhalder. - Fogtam vele kezet. - És biztos vagyok benne, hogy lenne kedve hozzá. Sőt. - Mondtam, majdnem vigyorogva.
- Rendben, akkor holnap fél4-re várjuk a Heathman's Road-on. - Mondta. - Kint várni fogja önöket egy-két ember. Szóval befognak találni. - Kacsintott. - És persze önt is szívesen várjuk, meg az autóban ülő ifjút is. - Mosolygott. Majd illedelmesen elköszönt. A fiatal ember is ezt tette, akinek nem tudtam meg a nevét. Nem baj. Most ez a legkevesebb, ami érdekelni tud, hisz Sarrah kapott egy irtó jó lehetőséget. Beszálltam az autóba. Zac kérdőn nézett rám. 
- Ki volt ez a két pasas? - Kérdezte. Tudtam, hogy kérdést tesz majd fel. 
- Ez a két ember, Sarah-val kapcsolatban kérdeztek. Az idősebb úr Paul Higgins, a másikat nem tudom, ő nem mutatkozott be. -Mondtam, és vettem egy nagy levegőt, s majd folytattam volna, de Zac közbe szólt.
- És mit kérdeztek? Mit akarnak Sarah-tól ? - Kérdezett ismét.
- Paul megkérte, hogy Sarah együtt álljon modellt a One Directon tagjaival. - Mondtam szinte sipákolva. 
- Na ne! - Nyílt tágra Zac szeme a hír hallatán. 
- Na DE! - Kiabáltam örömömbe. 
- Az az a banda amit mindig hallgat, és akikről folyton áradozik? - Kérdezte. 
- Igen, az. - Mondtam.
- Hűha.. Akkor ha ezt Sarah megtudja össze fog esni. - Mondta elképedve. 
- Az biztos. - Helyeseltem. 
- Ez egy nagyon nagy lehetőség. Nem csak arra hogy lássa őket, hanem arra, hogy közös képe legyen velük, hogy autogramot kérjen tőlük, és beszélgessen velük. - Sorolta fel a lehetőségeket. 
- Pontosan. - Mondtam, majd beindítottam az autót, és elindultunk hazafelé. Útközben még megkérdeztem Zac-et hogy melyikőnk mondja e a hírt Sarah-nak... Hát sokat gondolkodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy Zac mondja el. ☺

*Sarah szemszöge*
Már egy jó ideje elmentek anyáék... Hol lehetnek ilyen sokáig? Gondolkodtam magamba. Majd arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek a konyhába és készítek ebédet. Spagettit készítettem. Mikor már megterítettem mindenkinek, akkor léptek be anyáék az ajtón, sok~sok üdítővel a kezükbe. 
- Segítsek valamit? - Kérdeztem tőlük, és odarohantam hozzájuk. 
- Nem köszönjük. - Mondták egyszerre, közbe mosolyogtak. 
- Hát ez ijesztő volt. - Mondtam. Furán nézhettem rájuk. - Mindegy. Csináltam ebédet mindenkinek. - Mosolyogtam. 
- Hű az király. - Mondta Zac.
- És mit főztél nekünk? - Kérdezte anya. 
- Spagettit. - Vigyorogtam, mert tudtam, hogy mind a ketten szeretik. 
- Na! Mondom én hogy király! - Kiabált örömében Zac. Komolyan mint egy kisgyerek. De én így szeretem. ☺ Be vitték a konyhába  az üdítőket, és mindet elpakolták a hűtőbe. A nyári időbe jól esik egy kis hideg ital. Igaz, hogy itt még nyáron is sokszor esik, de van olyan, amikor nagyon süt a nap... 
Leültünk enni. Ott ültünk egy asztalnál.. Az egész család. Vagyis nem az egész.. Hiányzott egy személy. Az apám. Fura nélküle enni. De tudom, hogy fentről figyel ránk. Ez megnyugtat! 
- Hmm.. Sarah.. - Hümmögött Zac. - Ez nagyon finom. - Mondta, és csak úgy tömte be  a kaját. 
- Örülök, hogy ízlik. - Vigyorogtam. 
- Tényleg nagyon szuper lett, máskor rád hagyom a spagetti készítését! - Mondta anya, mire mindketten hangosan felnevettünk. 
- Rendben! - Egyeztem bele. Mert tetszett az ötlet. ☺
- Amúgy Sarah.. Képzeld.. - Kezdett bele Zac a mondókájába. Reméltem hogy nem valami hülyeséget akar mondani. Vártam, hogy végre kinyögje mit akar, mert elég sokáig vacakolt.. De míg ő keresgélte a szavakat, vagy nem tudom, hogy mit tökölt idáig, addig én jó ízűen ettem. - Na szóval.. Kaptál egy felkérést.. 
- Milyen felkérést..? - Lenyeltem a falatot, és felvettem a villámra a spagetti tésztát, majd bekaptam.
- Egy modellkedést kell elvállalnod. A One Direction tagjaival!!! - Kiabálta. 
- Hogy mi? - Még az ételt is kiköptem úgy meglepődtem.
- Holnap fél4-re várnak a Heathman's Road-on ! - Kiabálta még mindig. 
- Persze!! Hazudsz !! - Vágtam rá egyből, majd szúrós tekintettel néztem rá. Mert ilyennel ne viccelődjön. 
- Nem, nem hazudok. Igazam van, ugye anya? - Nézett anya felé. 
- Igen. Ez teljesen igaz. - Mondta teljesen nyugodt hangon hangon anya. - Paul Higgins jött ma oda hozzám, és kérdezte, hogy lenne- e kedved a srácokkal modellt állni...- Mondta anya, már visítós hangon. 
- ÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHH !!! - Kiabáltam. - Ezt nem hiszem el..!!! Ezt nem hiszem el !!! Paul... a 1D menedzsere!!!!! Úristeeen!!! És pont engem hívott, hogy modellt álljak velük!!!! Atyáám!!!!- Ordibáltam, és ugráltam össze~vissza. Tudtam, hogy történni fog ma. Annyira tudtam ! És jó történt, EzAz!!! - És anyu, jól nézett ki Paul?? - Húzogattam a szemöldökömet, a válaszra várva. 
- Nem csúnya. - Mondta anya. 
- Úristeeen.. Anya  A FIÚKKAL FOGOK EGY KÉPEN SZEREPELNI!!!! - Ujjongtam.. 
- Igeen TUDOOM!!! - Ujjongott velem anyu, majd ugráltunk egy sort... Hát igen, ilyen ha anyuval meghibbanunk egy picit.. Mint két kislány, akik hangyabolyba ültek. Zac is furán nézett ránk. De most ez sem zavart!! Semmi sem érdekelt, csak az ami holnap fél4kor fog velem történni. Nem tudom elhinni. 
- De hát, eléjük sem merek menni, tuti elpirulnék.. vagy meg sem mernék szólalni. - Mondtam kétségbeesve. 
- Dehogynem! - Vágta rá Zac és Anya egyszerre. 
- Ha ti mondjátok... - Vágtam fancsali képet. 
- Nem hívod fel Bridgit-et, hogy elmondd neki a nagy hírt? - Kérdezte Zac. 
- NEM! - Mondtam hirtelen. És ha jól átgondolom, tényleg nem. 
- Miért nem? - Nézett rám értetlenül.
- Mert nem érdemli meg azt, hogy én akármit is mondjak neki. - Válaszoltam. 
- Mert mi lett? Összevesztetek? - Kérdezte Zac. Majd elmeséltem neki mindent.. Hogy hagyta hogy magam jöjjek haza, hogy nem az első alkalom, hogy nem mond el valamit, vagy nem szól előre. 
- Értem. - Válaszolta Zac, a poharát nézve. - Elmenjünk ma egy kicsit a Nando's-ba? 
- Ahha. Az jó lenne! - Vigyorogtam. 
- Anya neked van kedved velünk jönni, és megünnepelni, hogy Sarah ilyen lehetőséget kapott? - Kérdezte Zac anyát. 
- Nem drágáim, menjetek csak nyugodtan ketten. Kell egy kis tesós nap is. Ne mindig az anyátokkal lógjatok.- Mondta anya. - Nekem még amúgy is dolgom van a kiskertben.. Azok a gazok.. - Mondta anya a fejét fogva.. Hát rendben akkor nem jön, és úgymond tartunk egy 'anya nélküli, tesós napot'. Biztos jó lesz. Sőt tuti hogy az lesz. 
- Háromnegyed 8kor indulunk. - Mondta Zac. 
- Rendben. Mit vegyek fel? - Kérdeztem. 
- Valami csinosat.- Mosolygott. - Mivel estére meleg időt mondanak, jöhetsz nyugodtan, valamilyen lenge ruhába. - Rántotta meg a vállát.
- Oksa. Na én megyek a szobámba, majd háromnegyed 8kor indulás!! - ordítottam, majd rohantam fel a  szobámba. 

*Zac szemszöge*
Most tölthetek egy kis közös időt a húgommal. Remélem jól elleszünk majd. Mondjuk ebbe nem kételkedem. Mindig jól kijöttünk egymással, ahogy már anya is említette. Mikor megláttam Sarah arcán azt a kicsattanó örömöt.. Hát leírhatatlan. Biztosan nagyon meglepődött. Sőt tutira. Melyik rajongó nem örülne egy ilyen alkalomnak? Mosolyogtam magamban.☺  Anya megkért, hogy most mosogassak már fel, mert nem akarja beindítani a gépet, és ő sem akar mosogatni. Így rám maradt ez a feladat. Nem bánom. Nem olyan fárasztó ez a mosogatás...
Mikor végeztem a mosogatással, felmentem a szobámba, gépeztem, telefonon beszéltem Alecia-val, aztán a hátra lévő időben, elkezdtem készülődni, mert nem volt már sok idő a vacakolásra. 

*Sarah szemszöge*
Teljesen meglepődtem! WoW ! Még most sem tudom felfogni.. Egyszerűen nem megy.. Majd ha holnap láthatom őket élőben.. Akkor talán már menni fog.. Vagy lehet hogy még akkor sem?! Majd kiderül. ☺ Mikor már beértem a szobámba, beindítottam a gépem, és beindítottam rajta a Take Me Home c. albumot. Miközben a zenéket hallgattam, belegondoltam, hogy milyen lehet közvetlen előttük állni, vagy megölelni őket..(?) Vagy csak tudni, hogy ott van a közeledben..(?) Hát mondhatom van ám görcs a gyomromban.. Ez az egész.. Hát felfoghatatlan, nem bírom magamban ismételgetni.. Sokat gondolkodtam, és mikor a csend kizökkentett a gondolataim alól, azon vettem észre magam, hogy a poszterek előtt állok, és beszélek nekik.. Öhm.. Megőrültem vagy mi??! Csodálkoztam. Biztos csak az izgalom okozza. Nem akarok előttük beégni. Nem akarok. Nem, nem, nem! És nem fogok. Azt már nem. Mikor már idegesített a csend odamentem a géphez, és újra elindítottam az albumot. Aztán elkezdtem készülődni.. Hisz már nincs sok idő és indulunk a Nando's-ba Niall kedvenc kajálóhelyére! ☺
Ezt a ruhát vettem fel.. Kifestettem a szempillám, és tettem fel egy kis szájfényt. 

Az aputól kapott karkötőmet nem vettem le.. Rajtam lesz egész este! Annyira szeretem, ezt a karkötőt... Elkészültem mindennel, és lementem a megbeszélt időpontba.. Zac már ott volt lent. Láttam, mikor meglátott, hogy tetszik neki a ruha amit választottam. Nem csak neki, hanem anyának is. Gyorsan készített rollunk egy közös képet. Elmondta anya, hogy nem részegen hazajönni. Én és a részegség..HaHaHa.. Két külön fogalom.. Majd útnak eredtünk.

*Zac szemszöge*

Mikor beléptünk a Nando's-ba egyből helyet kerestünk magunknak. Találtunk is. Egy tök jó kis helyet. A sarokban. Mikor leültünk, odajött hozzánk egy kiszolgáló, majd leadtuk a rendelésünket. Mindketten csirkét kértünk.. Sarah csípős szósszal. Én nem kértem hozzá szószt. Kértünk ki italokat nem sokat, csak egy keveset. Sarah nem sokkal miután megittuk a kikért italokat, elment a mosdóba. 

*Sarah szemszöge*

Felálltam az asztaltól majd kimentem a mosdóba. Bekopogtattam az egyik zárt ajtón. Nem hallottam választ ezért benyitottam. Ott ült egy lány. Fogalmam sem volt hogy mit csinált. Csak néztem. Aztán ő is rám nézett, mert észrevette, hogy rányitottak. 

- Elnézést, nem tudtam, hogy... izéé ..- Dadogtam.- Hogy bent vagy.. N ~ Nem hallottam választ... - Igen ez van ha ideges vagyok.. vagy ha zavarban.. - Nem tudtam, hogy foglalt.

- Áh semmi baj.. Csak a pasimnak .. Mármint a volt pasimnak írtam vissza, hogy nem akarok hallani felőle, mert folyton zaklat. - Mondta. 

- Ja értem... Öhm, azt hiszem én átmegyek, egy másikhoz. - Mondtam.. Majd elengedtem az ajtót. 

- Oké.. - Mondta a lány. Mikor végeztem, ő a tükör előtt állt és nézte magát a tükörben. Megmostam a kezem. Majd megszólalt. - Amúgy Lina vagyok. - Mondta, majd kezet nyújtott. megfogtam a kezét, és én is bemutatkoztam.

- Én Sarah. - Mosolyogtam, majd ő is mosolyra húzta a száját. A mosdóba pár percet még bent töltöttünk, mert megkért, maradjak már addig bent vele míg lerendezi a volt barátját.. Megvártam.. Ő csak SMS-ezgetett.. De vártam. Egy kis idő után felpillantott, és kikapcsolta a telóját. 

- Elegem van. Hogy ez a pöcs, miért nem tud békén hagyni. - Mondta idegesen. 

- Ne aggódj, biztos belefárad majd, és abbahagyja.. a zaklató SMS-ek küldözgetését.. - Biztattam. Kimentünk a mosdóból, én odamentem Zac-hez.. Ittunk még pár felest, majd táncoltunk a táncba bekapcsolódott Lina is. Jól éreztük magunkat.. Olyan háromnegyed 2 körül eldöntöttük, hogy elindulunk haza. Elköszöntünk Linától, és már mentünk is haza. 

Otthon síri csönd volt.. Még jó hogy, hisz anya már biztos alszik.. Megköszöntem Zac-nek hogy elvitt, elmondtam, hogy nagyon jól éreztem magam.. és jó volt együtt bulizni. Mindketten amilyen csöndben csak tudtunk elmentünk a saját lakrészünkre, és elvégeztük a lefekvés előtti dolgokat.. Én nagyon hamar álomba szenderegtem. 

*Zac szemszöge*

Éreztem, hogy egy kicsit kába vagyok, mikor felértem a szobámba, másra sem vágytam, mint egy jó fürdőre. Sarah-t nem hinném, hogy kiütötte volna  a pia... Jól bírja! Na majd legközelebb.. Vágtam sunyis fejet..☺Mikor kiszálltam a fürdőzésből elmentem lepihenni. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy tényleg jól sült el ez az esti kis bulizás, és remélem többször lesz ilyen.