Reggel korán keltem. Az éjszaka folyamán sokszor felkeltem. Nem aludtam valami jól. Mikor eldöntöttem hogy felöltözök, ránéztem az órámra, s megnéztem mennyi az idő: reggel 07:03..
Hmm.. Érdekes ilyen korán kelni, de most egyáltalán nem éreztem azt, hogy még álmos lennék. Vagy talán ez úgy van, hogyha később kelsz, akkor álmos maradsz?! Vagy nem. Nem tudom. Én minden esetre, ha később kelek, álmos vagyok. De lehet, hogy másnál ez nem így van.
Felvettem egy laza hosszított felsőt, ami Minnie egeres volt, hozzá egy piros hosszúnadrágot és felvettem a kedvenc karkötőmet. Mikor eldöntöttem, hogy lemegyek reggelizni felkaptam egy fekete hosszú ujjút, ami fehér pöttyös volt.
Mikor leértem meglepődtem, mert sem anya, se a testvérem nem volt lent. Érdekes csend honolt a házban. Miközben elkészítettem a reggelim ( tojásrántotta ), furcsán éreztem magam. Valami olyan fura volt, vagy csak lesz a fura. Fura előérzetem van. Nem tudom, hogy jó vagy rossz fog-e történni velem. Hát mindegy. Most nem akarok ezen gondolkodni, úgyis megtudom majd, valamilyen formában. Akár rossz, akár nem. Mikor megettem a 'reggelim', amilyen halkan csak tudtam, beosontam a szobámba. Majd 1D-s zenéket kezdtem el hallgatni. Amilyen halkan csak lehetett, úgy hallgattam. Rájöttem, én nem szeretek, és nem is tudok halkan hallgatni 1D-s zenét. Annyira bele voltam merülve a zenehallgatásba, hogy nem vettem észre anya mögöttem áll, és hallgatja velem együtt a zenét. Mikor valaki megérintette a vállam, akkor vettem észre, hogy ő is itt van. Eléggé csendesen jöhetett be hozzám... Meg ijedtem mikor hozzám ért. Nem voltam rá felkészülve, hogy valaki ilyen korán reggel zenehallgatás közben zavarna...
- Szia. - Suttogta. Majd mosolygott.
- Szia Anya. - Köszöntem. - Megijesztettél.
- Nem akartalak, ne haragudj. - Mondta. - Máskor nem teszem. Hogy~ Hogy ilyen hamar fent vagy? - Kérdezte.
- Nem tudom... Egész este alig aludtam valamit, mindig felébredtem. - Mondtam.
- Jó a zenéjük. - Mutatott a monitorra.
- Tudom. - Vigyorogtam.
- Reggeliztél már? - Kérdezte tőlem.
- Igen, már reggeliztem. - Válaszoltam.
- Jó, akkor én lemegyek, és csinálok magamnak, és a bátyádnak reggelit. - Mondta. - Vagy te is kérsz még?
- Nem, köszönöm. - Mosolyogtam anyura.
- Rendben. - Mondta. - Amúgy, majd ha a bátyád is felébredt, hangosíthatsz a zenén, úgy, hogy lent én is halljam. - Kacsintott.
- Oké. - Egyeztem bele vigyorogva. Majd végig néztem ahogy mosolyogva kimegy a szobából. Nem tudtam mit kezdjek magammal ezért kifestettem a körmöm feketére.. Az illett a ruhámhoz. Mikor lementem anyuhoz, hogy megnézzem hogy áll a reggelivel, elgondolkodtam hogy miért nem tudtam az éjjel aludni. Lehet, hogy a tegnapi rossz kedvem miatt... vagy csak azért mert sírtam. Vagy lehet, nem is ezekért. Hanem csak úgy nem jött álom a szememre, és ha jött is, akkor sem sokáig tartott.
- Na, hogy~hogy kidugtad a fejed a szobádból? - Kérdezte anyu.
- Miért, talán baj, hogy lenéztem hozzád? - Tettem fel a kérdést, válasz helyett.
- Dehogy, örülök neki. - Mosolygott, majd idejött hozzám és megölelt.
- Amúgy nagyon csinos vagy. - Mondta, majd végig nézett rajtam ..
- Köszönöm. - Vigyorogtam. A bájbeszédet bátyám zavarta meg.
- Sziasztok. - Köszönt.
- Jó reggelt tesóó ! - Kiabáltam, majd a nyakába ugrottam, és nevetésben törtem ki.
- Jó reggelt nektek is. - Ölelt vissza, majd küldött egy mosolyt,mikor már elengedtem. Ő is végig nézte az öltözetemet, majd megkérdezte:
- Hova mész, hogy ennyire kiöltöztél? - Én? Nem megyek sehova sem. És szerintem nem vagyok kiöltözve. - Mosolyogtam.
- Jól áll neked ez az összeállítás. - Mondta Zac.
- Köszönöm bátyó! - Majd rávigyorogtam.
- Sarah, drágám, szép karkötőd van. - Mondta, majd megérintette az említett tárgyat.
- Hát igen, szép, és eszméletlenül különleges. - Mondtam, közben széles mosoly került az arcomra, de mégsem boldog,hanem inkább szomorú volt ez a mosoly.
- Ezt apától kaptad nem? - Kérdezte Zac.
- Igen, ez az a karkötő, amit apától kaptam. - Válaszoltam. Majd végig húztam az ujjam a karkötőkön.
- Ezt akkor szoktad felvenni, ha azt akarod, hogy valamiben szerencséd legyen. - Vigyorgott, majd kérdőn nézett rám. Pedig ez nem is kérdés volt, de azért elmondtam a véleményem.
- Hát, asszem igen. Akkor szoktam. De most csak úgy felvettem. Ehhez volt most kedvem. - Mosolyogtam. De ez a mosoly már nem szomorkás volt. ☺
- Oké, hát akkor a legjobbakat. - Mondta, s majd belekortyold a teájába.
- Anya, én is kérhetek teát? - Kérdeztem.
- Persze kincsem, hozom. - Majd idejött hozzám, teli kancsóval, és egy pohárral, s italt öntött a poharamba.
- Köszönöm. - Mosolyogtam.
- Zac, valami baj van? - Kérdezte anya testvéremet.
- Nem nincs semmi. Mi lenne? - Kérdezte, értetlen fejet vágva.
- Hát csak mert olyan kis csendes vagy. - Mondta anya, egy kis szomorúsággal a hangjába.
- Tényleg csendben vagy, és még nem is cukkoltál semmivel. Beteg vagy talán? - Kérdeztem, majd odarohantam hozzá, és megnéztem a homlokát. - Semmi baja. Nem lázas.
- Haha, nagyon vicces vagy! - Gúnyolódott. - Kutya bajom. - Mondta.
- Na ez az a Zac, akit kicsi korom óta szeretek. - Vigyorogtam ismét. - Jó elhisszük.
- Azt hiszem felmegyek a szobámba, köszönöm a reggelit. - Mondta, majd betette a mosogatógépbe a tányérját.
*Zac szemszöge*
Azt hiszem bevették.. Bevették, hogy nincs semmi. Talán anya az, aki kicsit kételkedett. De most ez nem érdekel. Egyedül akarok lenni. Felmenni a szobámba, és gondolkodni. Gondolkodni rajta. Olyan fura volt tegnap. Alig szólt hozzám egész este. A szüleivel is alig beszélt. Sőt, nem is beszéltek. Csak egyszer, vagy kétszer szóltak egymáshoz. Talán a szüleivel van baja. Vagy talán velem?! Nem tudom pontosan. A gondolkodásomat Sarah zavarta meg, a kopogtatásával. Olyan hangosan kopogtatott, hogy még pár perre azt is elfelejtettem mi a bajom.
- Szia. - Nyitott be az ajtón. - Bejöhetek? - Kérdezte.
- Persze. - Mondtam. - Mi az?
- Te kérdezed, hogy mi az? Ezt én kérdezhetném. Mi van veled?! - Kérdezősködött.
- Semmi. - Rántottam meg a vállam, majd elfordultam.
- Ja, persze. Ugye nem hiszed azt, hogy beveszem ezt a 'Semmi'-s dumát?! - Mondta. - Zac. Nézz rám! - Hallottam amint parancsot ad.. De nem akartam rá nézni. - Hallod?! Nézz rám. - Mondta halkabban. Kezét a lábamra tette. Rá néztem, s tudtam, hogy nem tagadhatom.
- Mi történt tegnap este? - Kérdezte tőlem Sarah.
- Miért érdekel. Menj és hallgasd a zenéidet, attól az öt sráctól, akiket úgy imádsz. - Mondtam gorombán, még én is alig hittem a fülemnek. Hogy lehetek ilyen bunkó?!
- Ne csináld már, tudod, hogy bennem megbízhatsz! - Erősködött.
- Na jó rendben. - Adtam e a derekam. - Tegnap mikor elmentem Alecia-hoz ( Álisához ) aki egész este alig szólt hozzám.. És nem csak hozzám, hanem a szüleihez sem... -Hadartam el ezt a két mondatot, majd folytattam..- És nem tudom eldönteni, hogy most velem, vagy éppenséggel a szüleivel van baja. - Mondtam kétségbe esve.
- Áh, szóval ez a baj... - Mondta, majd mintha töprengene valamin. - Szerintem hívd fel, és kérdezd meg tőle. - Adta a tanácsot.
- Rendben köszönöm. - Mosolyogtam, majd megöleltem. Mikor elengedtük egymást, Sarah kiment a szobámból. Még mielőtt kiért volna, megkértem rá, hogy ne szóljon anyának, hogy mi volt a bajom, majd én megbeszélem vele. Azt mondta, nem fogja elmondani. És én ezt el is hiszem. Tudom, hogy nem mondja el, megbízom benne. Miután kiment, elővettem a mobilom, és felhívtam Alecia-t. Mikor felvette megkérdeztem tőle, miért volt olyan fura tegnap, és miért nem szólt hozzám.. Meg hogy velem van-e baja. Azt mondta, hogy a szülei húzták fel. Megbeszéltünk mindent. Szóval minden letudódott. Mikor befejeztem a telefonálást, átmentem Sara-hoz, aki mint mindig most is One Direction-ös zenét hallgatott.
- Jé, te mosolyogsz! - Mondta, örömmel teli hangon. - Ebből azt veszem le, hogy sikerült mindent megbeszélned Alecia-val. - Mosolygott.
- Igen. - Helyeseltem. - Mindent megbeszéltünk, és minden rendben van. Nem velem volt gondja, hanem a szüleivel. - Mondtam megkönnyebbülve.
- Örülök neki. - Mondta.
- Én is. - Vágtam rá. - Most azt hiszem lemegyek anyához, és megmondom neki, mi volt ez a reggeli viselkedésem, és azt is, hogy most már rendben van a dolog.. Mert tudom, hogy pont ő nem vette be, hogy nincs semmi.. Ami igazából nem is volt igaz.. na mindegy.. Megyek is.. És tényleg kösz a jó tanácsot! - Vigyorogtam rá. Majd lementem anyához, és megbeszéltem vele a dolgokat.
*Emily szemszöge*
Tudtam, hogy baja van... Egy anya meglátja az ilyet a gyermekein. Már csak azért sem kérdezgettem tovább Zac-et mert tudtam, hogy majd úgy is elmondja, ha letisztázta magában a dolgokat. Ismerem már ennyire a fiamat. Ahogy sejtettem, amint végig futott ez a gondolatmenet a fejemben, Zac jött le a lépcsőn.
- Na, öntsd ki a szíved bogárkám. - Mondtam neki, majd intettem, hogy üljünk le a nappaliba. Elfoglaltam a helyem, majd mellém ült.
- Anya. - Kezdte. - Kérlek ne haragudj, hogy reggel olyan goromba voltam, nem akartam az lenni. Csak nem volt kedvem, magam akartam lenni. De most elmondom, hogy mi is történt.
- Nem haragszom. Hogy feltételezhetsz ilyet?! - Mosolyogtam kedvesen. - Hallgatlak drágám.
- Hát az úgy történt, hogy tegnap elmentem Alecia-hoz, és egész este szinte hozzám sem szólt, és a szüleihez sem.. De ez már megoldódott, mert felhívtam, és megbeszéltük a dolgokat. Szóval már minden rendben. - Mosolygott.
- Értem kincsem, tudtam, hogy megfogod majd oldani. - Mondtam. - Büszke vagyok rád. - Nyomtam egy puszit a homlokára.
- Jajj, Anya! Már nem vagyok kicsi, hogy puszilgatni kelljen. - vigyorgott.
- Jól van, Jól van! Elnézést ! - Esedeztem, felemelt kezekkel. Mindketten elnevettük magunkat.
- Amúgy ez Sarah érdeme is. Ő adta a tanácsot, hogy hívjam fel. - Mondta.
- Nagyon kedves tőle. Milyen jó hogy testvérek vagytok, és támogatjátok egymást. Nem igaz? - Kérdeztem mosolyogva.
- De igaz. - Mosolygott vissza rám.
- El kellene menni üdítőket venni.. - Mondtam neki. - Nem jönnél velem? - Kérdeztem tőle.
- De szívesen elmegyek. Sarah-t nem hívjuk.- Kérdezte.
- De hívhatjuk. - Mondtam. - Menny fel és kérdezd meg tőle, hogy lenne- e kedve jönni velünk.
- Okés. Mindjárt jövök.- Mondta. Addig én kényelembe helyeztem magam, s keresztrejtvényt fejtettem..
*Sarah szemszöge*
Még mindig ment a zene, s vígan énekeltem. Örültem, hogy Zay boldogabb lett.. És hogy ebben segíthettem. Jó érzés ez. Miután elmondta nekem a hírt Zac, hogy már minden rendben, eldöntötte, hogy lemegy és megmondja anyának. Tudom, hogy megtudták beszélni. Anya megértő.
- Szia Sarah. Anya azt kérdezi, hogy nincs kedved velünk eljönni üdítőket venni? - Adta át anya üzenetét Zac.
- Öhm... Most nincs. Ne haragudjatok.- Mondtam.
- Jó, semmi baj. Majd jövünk, maradj itthon, ne menny sehová, és vigyázz magadra. - Elmondta ezt a sok rövidke mondatot, majd kiment a szobából. Enyém a ház! Yuppíí..
Most valahogy ez sem dobott fel... Még mindig aggasztott a tegnapi dolog... Hmm.. És Bridgit nem elsőnek csinálta ezt velem, hogy nem mondott el valamit. Barátnő az ilyen? Lehet, hogy csak én fújom fel az egészet ennyire.. Sőt biztosan.. Mindig is ilyen voltam... De ő is. Soha nem mondd nekem semmit. Én pedig mindent neki. Nem hinném, hogy ez így van rendjén.. Talán nem tart annyira megbízhatónak vagy mi?! Nem is értem. De lassan már nem is akarom. Belefáradtam ebbe az egészbe.. Abba, hogy mindig én legyek az aki őszinte. A másik meg csak falazik össze vissza.. Nem hinném, hogy szükségem van egy ilyen barátságra.
*Emily szemszöge*
Elmentünk már jó pár boltba..
- Azt hiszem megvettük a kellő mennyiségű üdítőket. - Jelentettem ki, miközben toltam a bevásárlókosarat az autó felé.
- Szerintem is. - Egyezett meg velem Zac.- Most már mehetünk haza? - Kérdezte.
- Igen, mehetünk. - Betettem az üdítőket az autó csomagtartójába. Zac már bent ült a kocsiba. Már épp beültem a kocsiba, ekkor meghallottam, hogy valaki kiabál utánam. Mármint azt hiszem utánam kiabált...
- Hééj!!! Elnézést!! Hööölgyeemm!! Váárjoon! Hallja?! - Kiabált az idegen, s sietősre vette lépteit.
- Mondja fiatal ember. - Mosolyogtam rá. Majd a mellette lévő pár évvel idősebb emberre is.
- Maga Sarah Somerharder édesanyja? - Kérdezte a fiatal úr.
- Igen én. Miben segíthetek? - Kérdeztem tőle, még mindig mosolyogva. De a mellette lévő úr válaszolt.
- Az lenne a kérdésem, hogy Sarah Somerharder-nek nem lenne- e kedve a One Direction tagjaival modellt állnia? - Kérdezte mosolyogva az úr. - Jajj! Bocsánat, még be sem mutatkoztam Paul Higgins. - Nyújtotta felém kezét.
- Emily Somerhalder. - Fogtam vele kezet. - És biztos vagyok benne, hogy lenne kedve hozzá. Sőt. - Mondtam, majdnem vigyorogva.
- Rendben, akkor holnap fél4-re várjuk a Heathman's Road-on. - Mondta. - Kint várni fogja önöket egy-két ember. Szóval befognak találni. - Kacsintott. - És persze önt is szívesen várjuk, meg az autóban ülő ifjút is. - Mosolygott. Majd illedelmesen elköszönt. A fiatal ember is ezt tette, akinek nem tudtam meg a nevét. Nem baj. Most ez a legkevesebb, ami érdekelni tud, hisz Sarrah kapott egy irtó jó lehetőséget. Beszálltam az autóba. Zac kérdőn nézett rám.
- Ki volt ez a két pasas? - Kérdezte. Tudtam, hogy kérdést tesz majd fel.
- Ez a két ember, Sarah-val kapcsolatban kérdeztek. Az idősebb úr Paul Higgins, a másikat nem tudom, ő nem mutatkozott be. -Mondtam, és vettem egy nagy levegőt, s majd folytattam volna, de Zac közbe szólt.
- És mit kérdeztek? Mit akarnak Sarah-tól ? - Kérdezett ismét.
- Paul megkérte, hogy Sarah együtt álljon modellt a One Directon tagjaival. - Mondtam szinte sipákolva.
- Na ne! - Nyílt tágra Zac szeme a hír hallatán.
- Na DE! - Kiabáltam örömömbe.
- Az az a banda amit mindig hallgat, és akikről folyton áradozik? - Kérdezte.
- Igen, az. - Mondtam.
- Hűha.. Akkor ha ezt Sarah megtudja össze fog esni. - Mondta elképedve.
- Az biztos. - Helyeseltem.
- Ez egy nagyon nagy lehetőség. Nem csak arra hogy lássa őket, hanem arra, hogy közös képe legyen velük, hogy autogramot kérjen tőlük, és beszélgessen velük. - Sorolta fel a lehetőségeket.
- Pontosan. - Mondtam, majd beindítottam az autót, és elindultunk hazafelé. Útközben még megkérdeztem Zac-et hogy melyikőnk mondja e a hírt Sarah-nak... Hát sokat gondolkodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy Zac mondja el. ☺
*Sarah szemszöge*
Már egy jó ideje elmentek anyáék... Hol lehetnek ilyen sokáig? Gondolkodtam magamba. Majd arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek a konyhába és készítek ebédet. Spagettit készítettem. Mikor már megterítettem mindenkinek, akkor léptek be anyáék az ajtón, sok~sok üdítővel a kezükbe.
- Segítsek valamit? - Kérdeztem tőlük, és odarohantam hozzájuk.
- Nem köszönjük. - Mondták egyszerre, közbe mosolyogtak.
- Hát ez ijesztő volt. - Mondtam. Furán nézhettem rájuk. - Mindegy. Csináltam ebédet mindenkinek. - Mosolyogtam.
- Hű az király. - Mondta Zac.
- És mit főztél nekünk? - Kérdezte anya.
- Spagettit. - Vigyorogtam, mert tudtam, hogy mind a ketten szeretik.
- Na! Mondom én hogy király! - Kiabált örömében Zac. Komolyan mint egy kisgyerek. De én így szeretem. ☺ Be vitték a konyhába az üdítőket, és mindet elpakolták a hűtőbe. A nyári időbe jól esik egy kis hideg ital. Igaz, hogy itt még nyáron is sokszor esik, de van olyan, amikor nagyon süt a nap...
Leültünk enni. Ott ültünk egy asztalnál.. Az egész család. Vagyis nem az egész.. Hiányzott egy személy. Az apám. Fura nélküle enni. De tudom, hogy fentről figyel ránk. Ez megnyugtat!
- Hmm.. Sarah.. - Hümmögött Zac. - Ez nagyon finom. - Mondta, és csak úgy tömte be a kaját.
- Örülök, hogy ízlik. - Vigyorogtam.
- Tényleg nagyon szuper lett, máskor rád hagyom a spagetti készítését! - Mondta anya, mire mindketten hangosan felnevettünk.
- Rendben! - Egyeztem bele. Mert tetszett az ötlet. ☺
- Amúgy Sarah.. Képzeld.. - Kezdett bele Zac a mondókájába. Reméltem hogy nem valami hülyeséget akar mondani. Vártam, hogy végre kinyögje mit akar, mert elég sokáig vacakolt.. De míg ő keresgélte a szavakat, vagy nem tudom, hogy mit tökölt idáig, addig én jó ízűen ettem. - Na szóval.. Kaptál egy felkérést..
- Milyen felkérést..? - Lenyeltem a falatot, és felvettem a villámra a spagetti tésztát, majd bekaptam.
- Egy modellkedést kell elvállalnod. A One Direction tagjaival!!! - Kiabálta.
- Hogy mi? - Még az ételt is kiköptem úgy meglepődtem.
- Holnap fél4-re várnak a Heathman's Road-on ! - Kiabálta még mindig.
- Persze!! Hazudsz !! - Vágtam rá egyből, majd szúrós tekintettel néztem rá. Mert ilyennel ne viccelődjön.
- Nem, nem hazudok. Igazam van, ugye anya? - Nézett anya felé.
- Igen. Ez teljesen igaz. - Mondta teljesen nyugodt hangon hangon anya. - Paul Higgins jött ma oda hozzám, és kérdezte, hogy lenne- e kedved a srácokkal modellt állni...- Mondta anya, már visítós hangon.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHH !!! - Kiabáltam. - Ezt nem hiszem el..!!! Ezt nem hiszem el !!! Paul... a 1D menedzsere!!!!! Úristeeen!!! És pont engem hívott, hogy modellt álljak velük!!!! Atyáám!!!!- Ordibáltam, és ugráltam össze~vissza. Tudtam, hogy történni fog ma. Annyira tudtam ! És jó történt, EzAz!!! - És anyu, jól nézett ki Paul?? - Húzogattam a szemöldökömet, a válaszra várva.
- Nem csúnya. - Mondta anya.
- Úristeeen.. Anya A FIÚKKAL FOGOK EGY KÉPEN SZEREPELNI!!!! - Ujjongtam..
- Igeen TUDOOM!!! - Ujjongott velem anyu, majd ugráltunk egy sort... Hát igen, ilyen ha anyuval meghibbanunk egy picit.. Mint két kislány, akik hangyabolyba ültek. Zac is furán nézett ránk. De most ez sem zavart!! Semmi sem érdekelt, csak az ami holnap fél4kor fog velem történni. Nem tudom elhinni.
- De hát, eléjük sem merek menni, tuti elpirulnék.. vagy meg sem mernék szólalni. - Mondtam kétségbeesve.
- Dehogynem! - Vágta rá Zac és Anya egyszerre.
- Ha ti mondjátok... - Vágtam fancsali képet.
- Nem hívod fel Bridgit-et, hogy elmondd neki a nagy hírt? - Kérdezte Zac.
- NEM! - Mondtam hirtelen. És ha jól átgondolom, tényleg nem.
- Miért nem? - Nézett rám értetlenül.
- Mert nem érdemli meg azt, hogy én akármit is mondjak neki. - Válaszoltam.
- Mert mi lett? Összevesztetek? - Kérdezte Zac. Majd elmeséltem neki mindent.. Hogy hagyta hogy magam jöjjek haza, hogy nem az első alkalom, hogy nem mond el valamit, vagy nem szól előre.
- Értem. - Válaszolta Zac, a poharát nézve. - Elmenjünk ma egy kicsit a Nando's-ba?
- Ahha. Az jó lenne! - Vigyorogtam.
- Anya neked van kedved velünk jönni, és megünnepelni, hogy Sarah ilyen lehetőséget kapott? - Kérdezte Zac anyát.
- Nem drágáim, menjetek csak nyugodtan ketten. Kell egy kis tesós nap is. Ne mindig az anyátokkal lógjatok.- Mondta anya. - Nekem még amúgy is dolgom van a kiskertben.. Azok a gazok.. - Mondta anya a fejét fogva.. Hát rendben akkor nem jön, és úgymond tartunk egy 'anya nélküli, tesós napot'. Biztos jó lesz. Sőt tuti hogy az lesz.
- Háromnegyed 8kor indulunk. - Mondta Zac.
- Rendben. Mit vegyek fel? - Kérdeztem.
- Valami csinosat.- Mosolygott. - Mivel estére meleg időt mondanak, jöhetsz nyugodtan, valamilyen lenge ruhába. - Rántotta meg a vállát.
- Oksa. Na én megyek a szobámba, majd háromnegyed 8kor indulás!! - ordítottam, majd rohantam fel a szobámba.
*Zac szemszöge*
Most tölthetek egy kis közös időt a húgommal. Remélem jól elleszünk majd. Mondjuk ebbe nem kételkedem. Mindig jól kijöttünk egymással, ahogy már anya is említette. Mikor megláttam Sarah arcán azt a kicsattanó örömöt.. Hát leírhatatlan. Biztosan nagyon meglepődött. Sőt tutira. Melyik rajongó nem örülne egy ilyen alkalomnak? Mosolyogtam magamban.☺ Anya megkért, hogy most mosogassak már fel, mert nem akarja beindítani a gépet, és ő sem akar mosogatni. Így rám maradt ez a feladat. Nem bánom. Nem olyan fárasztó ez a mosogatás...
Mikor végeztem a mosogatással, felmentem a szobámba, gépeztem, telefonon beszéltem Alecia-val, aztán a hátra lévő időben, elkezdtem készülődni, mert nem volt már sok idő a vacakolásra.
*Sarah szemszöge*
Teljesen meglepődtem! WoW ! Még most sem tudom felfogni.. Egyszerűen nem megy.. Majd ha holnap láthatom őket élőben.. Akkor talán már menni fog.. Vagy lehet hogy még akkor sem?! Majd kiderül. ☺ Mikor már beértem a szobámba, beindítottam a gépem, és beindítottam rajta a Take Me Home c. albumot. Miközben a zenéket hallgattam, belegondoltam, hogy milyen lehet közvetlen előttük állni, vagy megölelni őket..(?) Vagy csak tudni, hogy ott van a közeledben..(?) Hát mondhatom van ám görcs a gyomromban.. Ez az egész.. Hát felfoghatatlan, nem bírom magamban ismételgetni.. Sokat gondolkodtam, és mikor a csend kizökkentett a gondolataim alól, azon vettem észre magam, hogy a poszterek előtt állok, és beszélek nekik.. Öhm.. Megőrültem vagy mi??! Csodálkoztam. Biztos csak az izgalom okozza. Nem akarok előttük beégni. Nem akarok. Nem, nem, nem! És nem fogok. Azt már nem. Mikor már idegesített a csend odamentem a géphez, és újra elindítottam az albumot. Aztán elkezdtem készülődni.. Hisz már nincs sok idő és indulunk a Nando's-ba Niall kedvenc kajálóhelyére! ☺
Ezt a ruhát vettem fel.. Kifestettem a szempillám, és tettem fel egy kis szájfényt.
Az aputól kapott karkötőmet nem vettem le.. Rajtam lesz egész este! Annyira szeretem, ezt a karkötőt... Elkészültem mindennel, és lementem a megbeszélt időpontba.. Zac már ott volt lent. Láttam, mikor meglátott, hogy tetszik neki a ruha amit választottam. Nem csak neki, hanem anyának is. Gyorsan készített rollunk egy közös képet. Elmondta anya, hogy nem részegen hazajönni. Én és a részegség..HaHaHa.. Két külön fogalom.. Majd útnak eredtünk.
*Zac szemszöge*
Mikor beléptünk a Nando's-ba egyből helyet kerestünk magunknak. Találtunk is. Egy tök jó kis helyet. A sarokban. Mikor leültünk, odajött hozzánk egy kiszolgáló, majd leadtuk a rendelésünket. Mindketten csirkét kértünk.. Sarah csípős szósszal. Én nem kértem hozzá szószt. Kértünk ki italokat nem sokat, csak egy keveset. Sarah nem sokkal miután megittuk a kikért italokat, elment a mosdóba.
*Sarah szemszöge*
Felálltam az asztaltól majd kimentem a mosdóba. Bekopogtattam az egyik zárt ajtón. Nem hallottam választ ezért benyitottam. Ott ült egy lány. Fogalmam sem volt hogy mit csinált. Csak néztem. Aztán ő is rám nézett, mert észrevette, hogy rányitottak.
- Elnézést, nem tudtam, hogy... izéé ..- Dadogtam.- Hogy bent vagy.. N ~ Nem hallottam választ... - Igen ez van ha ideges vagyok.. vagy ha zavarban.. - Nem tudtam, hogy foglalt.
- Áh semmi baj.. Csak a pasimnak .. Mármint a volt pasimnak írtam vissza, hogy nem akarok hallani felőle, mert folyton zaklat. - Mondta.
- Ja értem... Öhm, azt hiszem én átmegyek, egy másikhoz. - Mondtam.. Majd elengedtem az ajtót.
- Oké.. - Mondta a lány. Mikor végeztem, ő a tükör előtt állt és nézte magát a tükörben. Megmostam a kezem. Majd megszólalt. - Amúgy Lina vagyok. - Mondta, majd kezet nyújtott. megfogtam a kezét, és én is bemutatkoztam.
- Én Sarah. - Mosolyogtam, majd ő is mosolyra húzta a száját. A mosdóba pár percet még bent töltöttünk, mert megkért, maradjak már addig bent vele míg lerendezi a volt barátját.. Megvártam.. Ő csak SMS-ezgetett.. De vártam. Egy kis idő után felpillantott, és kikapcsolta a telóját.
- Elegem van. Hogy ez a pöcs, miért nem tud békén hagyni. - Mondta idegesen.
- Ne aggódj, biztos belefárad majd, és abbahagyja.. a zaklató SMS-ek küldözgetését.. - Biztattam. Kimentünk a mosdóból, én odamentem Zac-hez.. Ittunk még pár felest, majd táncoltunk a táncba bekapcsolódott Lina is. Jól éreztük magunkat.. Olyan háromnegyed 2 körül eldöntöttük, hogy elindulunk haza. Elköszöntünk Linától, és már mentünk is haza.
Otthon síri csönd volt.. Még jó hogy, hisz anya már biztos alszik.. Megköszöntem Zac-nek hogy elvitt, elmondtam, hogy nagyon jól éreztem magam.. és jó volt együtt bulizni. Mindketten amilyen csöndben csak tudtunk elmentünk a saját lakrészünkre, és elvégeztük a lefekvés előtti dolgokat.. Én nagyon hamar álomba szenderegtem.
*Zac szemszöge*
Éreztem, hogy egy kicsit kába vagyok, mikor felértem a szobámba, másra sem vágytam, mint egy jó fürdőre. Sarah-t nem hinném, hogy kiütötte volna a pia... Jól bírja! Na majd legközelebb.. Vágtam sunyis fejet..☺Mikor kiszálltam a fürdőzésből elmentem lepihenni. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy tényleg jól sült el ez az esti kis bulizás, és remélem többször lesz ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése