5. Fejezet

*Zac szemszöge*

- Anya hol van? - Kérdeztem Sarah-tól, mikor a konyhába értem. 

- Kint van a kertben... Pontosan nem tudom mit csinál, de azt mondta, mindjárt jön. - Mondta. - Gyere addig reggelizz meg. - Mosolygott.

- Rendben.- Mondtam. Miközben elvettem egy melegszendvicset a tálcáról. - Na, és szerinted, hogy sikerültek a képek? - Kérdeztem. 

- Hát, gőzöm sincs. De remélem akad majd közte jó is. - Nevetett fel. Én is nevettem vele. 

- Biztos jók lettek. - Mondtam. - És amúgy beszélgettetek a srácokkal? - Kérdeztem. 

- Mikor? - Értetlenkedett. 

- Hát amikor fotóztak titeket, közben beszéltetek, nem? - Kérdeztem, nagyra nyílt szemekkel.

- Jaa.. Hogy úgy.. Hát éppen váltottunk pár szót. - Mondta.

- Ahha. Jó. - Mondtam teli szájjal. - És várod már a szerdát? - Kérdeztem.

- Hát hogyne! - Vágta rá. - Csak az a gubanc van, hogy nem akarok magam menni. - Mondta.

- Miért mennél magad? - Kérdeztem. 

- Hát mivel Bridgit-tel már nem beszélek.. Így egy barátnőm sincs.. Aki szeretné is őket, meg egyáltalán elkísérne.. - Mondta, majd lebiggyesztette a száját.

- Ott van Lina. Ő nem szereti őket? - Kérdeztem. 

- Hú. Ez egy jó ötlet. Amúgy fogalmam sincs róla, hogy szereti-e őket.. Fel kéne hívni..- Mondta. - De nincs meg a telószáma.. Ajj... - Bosszankodott. - Mihez kezdjek most? - Kérdezte kétségbe esve.

- Ööö... Hát ez szívás. - Vakartam meg a fejem, majd töprengtem.

- Hát ez az! - Mondta lehangoló hangon Sarah.

- Mi lenne, ha elmennénk a Nando's~ba hát hogyha ott van. - Mondtam, és rákacsintottam Sarah-ra.

- Hmm... Ez jó.. Akkor mennyünk mondjuk meg anyának, hogy lelépünk. - Mondta. 

- Rendben.. Na indulás. - Mondtam. Mindketten felvettük a cipőnket, majd kiléptünk a házajtón.

*Sarah szemszöge*

Ha most Zac nem találja ki ezt a Nando's~os dolgot, akkor nem tudom mihez kezdtem volna. 

- Hova mentek? - Kérdezte anya csodálkozva.

- Elmegyünk a Nando's~ba.- Mondta Zac.

- Miért? Ennyire rossz a reggeli? - Kérdezte anya.

- Dehogy! - Mondtuk egyszerre. - Csak elmegyünk, megnézni, hát hogyha ott van Lina.. - Folytattam.

- Áh értem. És miért keresitek ti Lina-t? - Kérdezte anya. 

- Csak azért, hogy megkérdezzem, szereti-e a 1D~s srácokat, meg, hogy lenne-e kedve eljönni velem szerdán a koncertre. - Mosolyogtam. 

- Rendben, akkor mennyetek csak nyugodtan, nem tartalak fel titeket. - Mondta. Majd ezzel letudtuk a beszélgetésünket.

- Na sziiia Anya. - Köszöntem el.

- Csáó! - Köszönt Zac is. 

- Sziasztok! - Mondta anya.

4. Fejezet

*Zac szemszöge*
Eléggé kómásan keltem.. Már reggel 10:12 perc volt.. Gyorsan felkaptam magamra a ruháimat. Most nem néztem, hogy éppen mit veszek fel, mert csak itthon vagyok ebben a ruhában. Elmentem a fürdőszobába megmostam az arcom, majd fogat mostam. Lementem a konyhába, mert már éhes voltam. Mikor leértem meglepődtem, mert nem csak anya volt már lent, hanem már Sarah is az asztalnál ült, és reggelizett.
- Jó reggelt. - Köszöntem. 
- Jó reggelt neked is Zac.- Mondták egyszerre. Odamentem Sarah-hoz, megpaskoltam a hátát, majd megszólaltam.
- Na, hogy érezted magad tegnap este? 
- Jól, nagyon jól. Majd többször is tarthatnánk tesós napot! - Vigyorgott.
- Benne vagyok. - Mondtam. Majd én is rávigyorogtam. 
- Zac, kérsz reggelit? - Kérdezte anyám.
- Persze, farkas éhes vagyok. - Mondtam. Elém tett két szelet pirítóst. 
- Csináld meg magadnak, ahogy szeretnéd. - Kacsintott anya.
- Ok. - Fogtam rövidre a válasz adást. 

*Sarah szemszöge*
- Izgulsz már Sarah? - Kérdezett tőlem Zac.
- Nem.. Miért kellene? - Néztem rá értetlenül.
- Hát, tudod.. Ma lesz a fotózás az 1D-s srácokkal. - Juttatta eszembe a dolgot.
- Jééé, tényleg!! - Mondtam ki a szavakat, kicsit hangosabban, mint ahogy azt elképzeltem. 
- Ennyire elfelejtetted? - Kérdezte anya.
- Hát most hirtelen nem volt az eszembe. - Mosolyogtam. - Anya majd segítesz nekem ruhát választani? - Néztem rá boci szemekkel. 
- Persze, kincsem. - Mosolygott.
- Szuper.- Mondtam, majd felálltam az asztaltól, és felmostam a tányérom. Azután felrohantam a szobámba, majd elindítottam a One Direction - Take Me Home című albumát. Ezután elgondolkodtam, hogy milyen ruhát is vegyek fel.. Nem tudtam dönteni. 

*Emily szemszöge* 
Mikor megkérdezte Zac Sarah-tól, hogy izgul-e már, láttam, hogy tényleg elfelejtette a dolgokat. De nem baj az, jár így az ember. Mosolyogtam magamban.
- Jó volt tegnap este? - Kérdeztem a fiamat.
- Igen jó volt. - Mosolygott. - Sarah összeismerkedett egy Lina nevű csajjal. Elvoltunk egész este.. Táncoltunk, iszogattunk, és persze ettünk. 
- Akkor minden rendben ment. - Mondtam. - Hmm.. Ezt a Lina-s megismerkedést  még nem is mondta Sarah. Lehet ez is kiment a fejéből. - Kuncogtam. - És jó fej Lina? 
- Hát jóarc a csaj. Sokat nem beszéltem vele. Sőt szinte semmit. De ahogy láttam Sarah-val jól elhülyültek. - Vigyorgott.
- Értem. Hát örülök, hogy jól éreztétek magatokat. - Mosolyogtam. 
- Anya!! Anyaa!!! - Kiabált Sarah az emeletről.
- Mondjad, drágám! - Kiabáltam vissza. 
- Gyere fel, és nézd meg milyen ruhákat választottam ki! - Kiabálta. - Zac, ha gondolod te is feljöhetsz és segíthetsz a kiválasztásban.
- Köszönöm, hogy engedélyezed ezt úrnőm! - Kiabált fel Zac a húgának, majd nevetésben tört ki. 
- Na akkor várlak titeket!! - Kiabálta Sarah. 
- Megyüüünk! - Kiabáltam. 

Mikor beértünk a szobába, két ruhaszettet láthattunk meg. Nagyon kis aranyosak voltak. 

- Na melyiket vegyem fel? - Kérdezte Sarah.

- Háát fogalmam sincs...- Mondtam elképedve, mert tényleg nem tudtam, hogy melyiket vegye fel. Mikor még mindig töprengtem, Zac jött be a szoba ajtaján. - Zac, szerinted melyik ruhát vegye fel a nagy találkozásra a kisasszony? - Kérdeztem.

- Hát az 1D feliratú felsőt, semmiféle képen sem. - Mondta. 

- De miért? - Kérdezte Sarah a bátyát. 

- Hát mivel velük találkozol,és az úgy nem valami okos dolog ha már az első találkozásnál kimutatod fanatikus rajongásod. - Mosolygott sejtelmesen Zac.

- Áh, értem. - Mondta elgondolkodva Sarah. - De ugye az 1D-s karkötőt még felvehetem? - Kérdezte Sarah nagy szemekkel. 

- Ahha.. Fel.. Az nem annyira fog feltűnni nekik.. Szerintem.- Mondta Zac. 

- Rendben, köszi a segítséget. - Hálálkodott Sarah. 

- És milyen parfümmel fújod be magad? - Érdeklődtem. 

- Hát.. Öhm.. Úgy gondoltam, hogy az 'Our Moment'-tel fogom befújni magam..- Mosolygott Sarah.

- Oké, ahogy érzed. - Mosolyogtam rá.

- De ugye, az úgy nem gáz? - Kérdezte. Zac-kel egyből összenéztünk.. 

- Reménykedjünk benne, hogy nem érzik meg az illatod. Mert gondolni való, hogy felismerik a saját maguk által készített parfümöt. - Mondta Zac, majd félrehúzta a száját.

- Mindegy.. Ha megérzik, ha nem. Én ezzel fogom befújni magam. - Jelentette ki Sarah.

- Rendben, drágám. Végül is, te döntésed. - Mosolyogtam, majd kimentem a szobából. 

*Zac szemszöge*

- Szerinted akkor ez így biztos hogy jó lesz? Tetszeni fog nekik ez a ruha rajtam? - Kérdezte Sarah aggodalommal teli hangon.

- Igen, biztos, hogy jó lesz, és tetszeni fog nekik ez a ruha rajtad. - Mosolyogtam rá, s közben a legmegnyugtatóbb hangommal válaszoltam. 

- Egyáltalán holnap milyen idő lesz? Rossz ? Jó ? Mert rossz időben csak nem kellene ilyen ruhába mennem... - Folytatta tovább az aggodalmaskodást.

- Sarah! Nyugi! Jó idő lesz, nem kell azon aggódnod, hogy jó ruhába mész-e. - Nyugtáztam. 

- Oké, rendben. Biztos jó idő lesz, és így mehetek ebbe a szettbe. - Mosolygott.. De ez a mosoly nem volt valami meggyőző.. Tudom, hogy bizonytalan a dologban. 

- Pontosan. Szóval, most hallgass egy kis zenét tőlük... Vagy táncolj egyet, vagy énekelj egy sort. Vagy játssz a zongorán, vagy, öhm.. gitározgass.. Ha elfoglalod magad, akkor úgyis hamar oda kerül a sor, hogy már indulnod is kell. - Vigyorogtam. 

- Hmm.. Nem rossz ötletek... Beindítom a Take Me Home c. albumot, és tátogok rá..- Nevetett fel. - A tátogás jó elfoglaltság, olyan vicces dolog.. - Mondta nevetve. - Ha gondolod csatlakozhatsz hozzám. - Mondta mosolyogva. 

- Na azt már nem! - Vágtam rá, majd elnevettem magam. Majd kimentem a szobájából.

*Sarah szemszöge*

Megbeszéltük, hogy milyen ruhában mennyek. Remélem, hogy tetszeni fog a srácoknak a ruhám... Ha bele gondolok, hogy milyen is lesz ez az egész..Szinte a hányinger kerülget... Ez van ha nagyon izgulok... Remélem előttük nem fogom elhányni magam, mert az eléggé gáz lenne. Szóval folyamatosan csak reménykedem. Nem baj, jót fog tenni, most egy kis zene hallgatás. A zene, az mindig jó. 

Beindítottam az albumot.. És tátogtam.. Érdekes folyamat... De vicces... Mármint szerintem az. Más szerint nem biztos. Mikor már a She's not afraid-nél jártam, berontott hozzám Zac, azzal, hogy menjek le és egyek. 

Mikor leértem, a finom kaja illata megcsapta az orrom. Láttam hogy az asztal már megvan terítve. Vajon anya, vagy Zac terített? Szerintem inkább az első. 

- Mi a kaja? - Kérdeztem anyát.

- Barack leves, a második meg mini fasírt burgonyapürével. - Mosolygott anyu.

- Oké. Én csak levest eszek. - Jelentettem ki. 

- A-a.. Másodikat is eszel, mivel csináltam még rántott csirkemellet is. - Kacsintott rám anya. 

- Oh. Kösziii ! - Sikongottam .. Mivel nem szeretem a fasírtot, így majd csirkemellet eszek. 

- Na üljetek le az asztalhoz, mindjárt oda viszem a kaját. - Mondta anya. Zac-kel leültünk a szokásos helyünkre.. Egymás mellé.

- Hmm.. Ez finom. - Mondtam anyának. 

- Ez tényleg jó lett. - Tette hozzá Zac.

- Köszönöm. - Mosolygott anyu. 

- Ha megettük a kaját, lenne kedvetek társasjátékozni? - Kérdeztem a többieket. 

- Ahha. - Mondta Zac. Furcsállom, hogy belement.. Nem szokott társasozni.. De végül is tök jó, hogy most ő is játszik velünk. 

- Anya teee??? Játszol velünk? - Kérdeztem anyától. 

- Persze. Miért ne?! - Mondta. 

- Rendben. - Mosolyogtam. Mikor befejeztük a kaját eltettük a mosogatógépbe a piszkos tányérokat, majd kimentünk a nappaliba. 

Elővettem a játékot, majd felraktuk a mezőre a bábukat. Az Activity mellett döntöttünk. 

*Zac szemszöge*

- Én vagyok a zöld. - Jelentettem ki előre.

- Én a piros. - Ordibált Sarah.

- Én a sárga leszek. - Mondta anya. Majd kivette  bábukat, egyet kivéve a kéket.. Azzal most senki sem játszott ezért felesleges lett volna kiszedni.

- Na akkor ki kezdjen? - Kérdezte anya.

- Kezdjen Zac. - Mondta Sarah. Én meg beleegyeztem. Első feladatom az volt, hogy beszélnem kell. Húztam egy lapot, majd elolvastam (magamban, persze) hogy mit kell majd körül beszélnem. A lapon a csavarhúzó szó állt.. Könnyű volt elmagyarázni, és hamar ki is találták. Sarah találta ki hamarabb, így ő léphetett hármat mivel a szó csak hármat ért.. Rajzolnia kellett... Az neki jól megy. 

Játszottunk még jó sokat..

- Hát Zac. - Kezdte a beszédet anya. - Most ne szomorkodj azon, hogy utolsó lettél... Majd legközelebb te leszel az első. - Biztatott anya. De amúgy erre semmi szükség nem volt. Mindegy.

- Anya, én nem szomorkodom emiatt.. Hisz ez csak egy játék. - Nevettem el magam. 

- Mennyi az idő ? - Kérdezte Sarah. 

- Fél három. - Mondtam. 

- Úristen, akkor ideje lenne készülődnünk.. Nem ? - Kérdezte kicsit idegesen. 

- De.. Igen... - Mondta anya. - Szóval, sipirc a szobátokba és kezdjetek el öltözködni.- Utasított rendre minket anyu. 

- Oké ! - Mondtuk egyszerre Sarah-val.. Majd versenyt rendeztünk abból, hogy ki ér fel hamarabb az emeletre. Én nyertem. 

- Majd legközelebb te nyersz. - Kacsintottam rá Sarah-ra. 

- Szavad ne feledd! - Kacsintott vissza. Bementem a szobámba, elkezdtem készülődni... Felvettem a ruhám, fogat mostam.. meg ilyenek...

*Sarah szemszöge*

Már ennyi az idő.. Húh egy óra és láthatom őket élőben, testközelről.. Meg minden. Ez tök durva. Vigyorogtam magamba, miközben magamra vettem a kikészített ruháimat.. Kb vagy hússzor megnéztem magamat a tükörben, hogy így biztos, hogy jó lesz-e.. Felvettem az aputól kapott karkötőmet. Aztán kifestettem a számat egy alig látható szájfénnyel. Befújtam magam a parfümmel, és már mentem is le a földszintre. 

A földszinten már anya és Zac is várt már rám. 

- 3 óra van. Siessünk... Nincs olyan közel hozzánk ez a fotóstúdió! - Mondta anya. Egy kicsi idegességet véltem felfedezni a hangjában. Most én ültem elöl anyu mellett a kocsiban, Zac pedig hátul.. Mindig cseréljük a helyünket.. Már félútban voltunk, mikor anyu megszólalt.

- Kint egy- vagy két ember várni fog ránk. - Mondta.

- Okéé.. - Húztam hosszúra ezt az egy szót.

- Izgulsz már? - Kérdezte tőlem Zac.

- Hát hogyne izgulnék? - Vigyorogtam. 

Az út további részében már nem beszélgettünk..  

3. Fejezet

*Sarah szemszöge*
Reggel korán keltem. Az éjszaka folyamán sokszor felkeltem. Nem aludtam valami jól. Mikor eldöntöttem hogy felöltözök, ránéztem az órámra, s megnéztem mennyi az idő: reggel 07:03.. 
Hmm.. Érdekes ilyen korán kelni, de most egyáltalán nem éreztem azt, hogy még álmos lennék. Vagy talán ez úgy van, hogyha később kelsz, akkor álmos maradsz?! Vagy nem. Nem tudom. Én minden esetre, ha később kelek, álmos vagyok. De lehet, hogy másnál ez nem így van.
Felvettem egy laza hosszított felsőt, ami Minnie egeres volt, hozzá egy piros hosszúnadrágot és felvettem a kedvenc karkötőmet. Mikor eldöntöttem, hogy lemegyek reggelizni felkaptam egy fekete hosszú ujjút, ami fehér pöttyös volt.

Mikor leértem meglepődtem, mert sem anya, se a testvérem nem volt lent. Érdekes csend honolt a házban. Miközben elkészítettem a reggelim ( tojásrántotta ), furcsán éreztem magam. Valami olyan fura volt, vagy csak lesz a fura. Fura előérzetem van. Nem tudom, hogy jó vagy rossz fog-e történni velem. Hát mindegy. Most nem akarok ezen gondolkodni, úgyis megtudom majd, valamilyen formában. Akár rossz, akár nem. Mikor megettem a 'reggelim', amilyen halkan csak tudtam, beosontam a szobámba. Majd 1D-s zenéket kezdtem el hallgatni.  Amilyen halkan csak lehetett, úgy hallgattam. Rájöttem, én nem szeretek, és nem is tudok halkan hallgatni 1D-s zenét. Annyira bele voltam merülve a zenehallgatásba, hogy nem vettem észre anya mögöttem áll, és hallgatja velem együtt a zenét. Mikor valaki megérintette a vállam, akkor vettem észre, hogy ő is itt van. Eléggé csendesen jöhetett be hozzám... Meg ijedtem mikor hozzám ért. Nem voltam rá felkészülve, hogy valaki ilyen korán reggel zenehallgatás közben zavarna...

- Szia. - Suttogta. Majd mosolygott.

- Szia Anya. - Köszöntem. - Megijesztettél. 

- Nem akartalak, ne haragudj. - Mondta. - Máskor nem teszem. Hogy~ Hogy ilyen hamar fent vagy? - Kérdezte.

- Nem tudom... Egész este alig aludtam valamit, mindig felébredtem. - Mondtam. 

- Jó a zenéjük. - Mutatott a monitorra. 

- Tudom. - Vigyorogtam. 

- Reggeliztél már? - Kérdezte tőlem.

- Igen, már reggeliztem. - Válaszoltam. 

- Jó, akkor én lemegyek, és csinálok magamnak, és a bátyádnak reggelit. - Mondta. - Vagy te is kérsz még?

- Nem, köszönöm. - Mosolyogtam anyura. 

- Rendben. - Mondta. - Amúgy, majd ha a bátyád is felébredt, hangosíthatsz a zenén, úgy, hogy lent én is halljam. - Kacsintott.

- Oké. - Egyeztem bele vigyorogva. Majd végig néztem ahogy mosolyogva kimegy a szobából. Nem tudtam mit kezdjek magammal ezért kifestettem a körmöm feketére.. Az illett a ruhámhoz. Mikor lementem anyuhoz, hogy megnézzem hogy áll a reggelivel, elgondolkodtam hogy miért nem tudtam az éjjel aludni. Lehet, hogy a tegnapi rossz kedvem miatt... vagy csak azért mert sírtam. Vagy lehet, nem is ezekért. Hanem csak úgy nem jött álom a szememre, és ha jött is, akkor sem sokáig tartott. 

- Na, hogy~hogy kidugtad a fejed a szobádból? - Kérdezte anyu. 

- Miért, talán baj, hogy lenéztem hozzád? - Tettem fel a kérdést, válasz helyett. 

- Dehogy, örülök neki. - Mosolygott, majd idejött hozzám és megölelt. 

- Amúgy nagyon csinos vagy. - Mondta, majd végig nézett rajtam ..

- Köszönöm. - Vigyorogtam. A bájbeszédet bátyám zavarta meg.

- Sziasztok. - Köszönt.

- Jó reggelt tesóó ! - Kiabáltam, majd a nyakába ugrottam, és nevetésben törtem ki.

- Jó reggelt nektek is. - Ölelt vissza, majd küldött egy mosolyt,mikor már elengedtem. Ő is végig nézte az öltözetemet, majd megkérdezte:

- Hova mész, hogy ennyire kiöltöztél? 
- Én? Nem megyek sehova sem. És szerintem nem vagyok kiöltözve. - Mosolyogtam. 
- Jól áll neked ez az összeállítás. - Mondta Zac.
- Köszönöm bátyó! - Majd rávigyorogtam. 
- Sarah, drágám, szép karkötőd van. - Mondta, majd megérintette az említett tárgyat.
- Hát igen, szép, és eszméletlenül különleges. - Mondtam, közben széles mosoly került az arcomra, de mégsem boldog,hanem inkább szomorú volt ez a mosoly. 
- Ezt apától kaptad nem? - Kérdezte Zac.
- Igen, ez az a karkötő, amit apától kaptam. - Válaszoltam. Majd végig húztam az ujjam a karkötőkön.
- Ezt akkor szoktad felvenni, ha azt akarod, hogy valamiben szerencséd legyen. - Vigyorgott, majd kérdőn nézett rám. Pedig ez nem is kérdés volt, de azért elmondtam a véleményem. 
- Hát, asszem igen. Akkor szoktam. De most csak úgy felvettem. Ehhez volt most kedvem. - Mosolyogtam. De ez a mosoly már nem szomorkás volt. ☺
- Oké, hát akkor a legjobbakat. - Mondta, s majd belekortyold a teájába. 
- Anya, én is kérhetek teát? - Kérdeztem. 
- Persze kincsem, hozom. - Majd idejött hozzám, teli kancsóval, és egy pohárral, s italt öntött a poharamba. 
- Köszönöm. - Mosolyogtam. 
- Zac, valami baj van? - Kérdezte anya testvéremet.  
- Nem nincs semmi. Mi lenne? - Kérdezte, értetlen fejet vágva.
- Hát csak mert olyan kis csendes vagy. - Mondta anya, egy kis szomorúsággal a hangjába. 
- Tényleg csendben vagy, és még nem is cukkoltál semmivel. Beteg vagy talán? - Kérdeztem, majd odarohantam hozzá, és megnéztem a homlokát. - Semmi baja. Nem lázas. 
- Haha, nagyon vicces vagy! - Gúnyolódott. - Kutya bajom. - Mondta.
- Na ez az a Zac, akit kicsi korom óta szeretek. - Vigyorogtam ismét. - Jó elhisszük. 
- Azt hiszem felmegyek a szobámba, köszönöm a reggelit. - Mondta, majd betette a mosogatógépbe a tányérját. 

*Zac szemszöge*
Azt hiszem bevették.. Bevették, hogy nincs semmi. Talán anya az, aki kicsit kételkedett. De most ez nem érdekel. Egyedül akarok lenni. Felmenni a szobámba, és gondolkodni. Gondolkodni rajta. Olyan fura volt tegnap. Alig szólt hozzám egész este. A szüleivel is alig beszélt. Sőt, nem is beszéltek. Csak egyszer, vagy kétszer szóltak egymáshoz. Talán a szüleivel van baja. Vagy talán velem?! Nem tudom pontosan. A gondolkodásomat Sarah zavarta meg, a kopogtatásával. Olyan hangosan kopogtatott, hogy még pár perre azt is elfelejtettem mi a bajom. 
- Szia. - Nyitott be az ajtón. - Bejöhetek? - Kérdezte.
- Persze. - Mondtam. - Mi az?
- Te kérdezed, hogy mi az? Ezt én kérdezhetném. Mi van veled?! - Kérdezősködött. 
- Semmi. - Rántottam meg a vállam, majd elfordultam.
- Ja, persze. Ugye nem hiszed azt, hogy beveszem ezt a 'Semmi'-s dumát?! - Mondta. - Zac. Nézz rám! - Hallottam amint parancsot ad.. De nem akartam rá nézni. - Hallod?! Nézz rám. - Mondta halkabban. Kezét a lábamra tette. Rá néztem, s tudtam, hogy nem tagadhatom. 
- Mi történt tegnap este? - Kérdezte tőlem Sarah.
- Miért érdekel. Menj és hallgasd a zenéidet, attól az öt sráctól, akiket úgy imádsz. - Mondtam gorombán, még én is alig hittem a fülemnek. Hogy lehetek ilyen bunkó?!
- Ne csináld már, tudod, hogy bennem megbízhatsz! - Erősködött. 
- Na jó rendben. - Adtam e a derekam. - Tegnap mikor elmentem Alecia-hoz ( Álisához ) aki egész este alig szólt hozzám.. És nem csak hozzám, hanem a szüleihez sem... -Hadartam el ezt a két mondatot, majd folytattam..- És nem tudom eldönteni, hogy most velem, vagy éppenséggel a szüleivel van baja. - Mondtam kétségbe esve. 
- Áh, szóval ez a baj... - Mondta, majd mintha töprengene valamin. - Szerintem hívd fel, és kérdezd meg tőle. - Adta a tanácsot. 
- Rendben köszönöm. - Mosolyogtam, majd megöleltem. Mikor elengedtük egymást, Sarah kiment a szobámból. Még mielőtt kiért volna, megkértem rá, hogy ne szóljon anyának, hogy mi volt a bajom, majd én megbeszélem vele. Azt mondta, nem fogja elmondani. És én ezt el is hiszem. Tudom, hogy nem mondja el, megbízom benne. Miután kiment, elővettem a mobilom, és felhívtam Alecia-t. Mikor felvette megkérdeztem tőle, miért volt olyan fura tegnap, és miért nem szólt hozzám.. Meg hogy velem van-e baja. Azt mondta, hogy a szülei húzták fel. Megbeszéltünk mindent. Szóval minden letudódott. Mikor befejeztem a telefonálást, átmentem Sara-hoz, aki mint mindig most is One Direction-ös zenét hallgatott. 
- Jé, te mosolyogsz! - Mondta, örömmel teli hangon. - Ebből azt veszem le, hogy sikerült mindent megbeszélned Alecia-val. - Mosolygott. 
- Igen. - Helyeseltem. - Mindent megbeszéltünk, és minden rendben van. Nem velem volt gondja, hanem a szüleivel. - Mondtam megkönnyebbülve. 
- Örülök neki. - Mondta. 
- Én is. - Vágtam rá. - Most azt hiszem lemegyek anyához, és megmondom neki, mi volt ez a reggeli viselkedésem, és azt is, hogy most már rendben van a dolog.. Mert tudom, hogy pont ő nem vette be, hogy nincs semmi.. Ami igazából nem is volt igaz.. na mindegy.. Megyek is.. És tényleg kösz a jó tanácsot! - Vigyorogtam rá. Majd lementem anyához, és megbeszéltem vele a dolgokat. 

*Emily szemszöge*
Tudtam, hogy baja van... Egy anya meglátja az ilyet a gyermekein. Már csak azért sem kérdezgettem tovább Zac-et mert tudtam, hogy majd úgy is elmondja, ha letisztázta magában a dolgokat. Ismerem már ennyire a fiamat. Ahogy sejtettem, amint végig futott ez a gondolatmenet  a fejemben, Zac jött le a lépcsőn. 
- Na, öntsd ki a szíved bogárkám. - Mondtam neki, majd intettem, hogy üljünk le a nappaliba. Elfoglaltam a helyem, majd mellém ült. 
- Anya. - Kezdte. - Kérlek ne haragudj, hogy reggel olyan goromba voltam, nem akartam az lenni. Csak nem volt kedvem, magam akartam lenni. De most elmondom, hogy mi is történt. 
- Nem haragszom. Hogy feltételezhetsz ilyet?! - Mosolyogtam kedvesen. - Hallgatlak drágám. 
- Hát az úgy történt, hogy tegnap elmentem Alecia-hoz, és egész este szinte hozzám sem szólt, és a szüleihez sem.. De ez már megoldódott, mert felhívtam, és megbeszéltük a dolgokat. Szóval már minden rendben. - Mosolygott. 
- Értem kincsem, tudtam, hogy megfogod majd oldani. - Mondtam. - Büszke vagyok rád. - Nyomtam egy puszit a homlokára. 
- Jajj, Anya! Már nem vagyok kicsi, hogy puszilgatni kelljen. - vigyorgott.
- Jól van, Jól van! Elnézést ! - Esedeztem, felemelt kezekkel. Mindketten elnevettük magunkat. 
- Amúgy ez Sarah érdeme is. Ő adta a tanácsot, hogy hívjam fel. - Mondta. 
- Nagyon kedves tőle. Milyen jó hogy testvérek vagytok, és támogatjátok egymást. Nem igaz? - Kérdeztem mosolyogva.
- De igaz. - Mosolygott vissza rám.
- El kellene menni üdítőket venni.. - Mondtam neki. - Nem jönnél velem? - Kérdeztem tőle. 
- De szívesen elmegyek. Sarah-t nem hívjuk.- Kérdezte. 
- De hívhatjuk. - Mondtam. - Menny fel és kérdezd meg tőle, hogy lenne- e kedve jönni velünk. 
- Okés. Mindjárt jövök.- Mondta. Addig én kényelembe helyeztem magam, s keresztrejtvényt fejtettem..

*Sarah szemszöge*
Még mindig ment a zene, s vígan énekeltem. Örültem, hogy Zay boldogabb lett.. És hogy ebben segíthettem. Jó érzés ez. Miután elmondta nekem a hírt Zac, hogy már minden rendben, eldöntötte, hogy lemegy és megmondja anyának. Tudom, hogy megtudták beszélni. Anya megértő. 
- Szia Sarah. Anya azt kérdezi, hogy nincs kedved velünk eljönni üdítőket venni? - Adta át anya üzenetét Zac.
- Öhm... Most nincs. Ne haragudjatok.- Mondtam. 
- Jó, semmi baj. Majd jövünk, maradj itthon, ne menny sehová, és vigyázz magadra. - Elmondta ezt a sok rövidke mondatot, majd kiment a szobából. Enyém a ház! Yuppíí.. 
Most valahogy ez sem dobott fel... Még mindig aggasztott a tegnapi dolog... Hmm.. És Bridgit nem elsőnek csinálta ezt velem, hogy nem mondott el valamit. Barátnő az ilyen? Lehet, hogy csak én fújom fel az egészet ennyire.. Sőt biztosan.. Mindig is ilyen voltam... De ő is. Soha nem mondd nekem semmit. Én pedig mindent neki. Nem hinném, hogy ez így van rendjén.. Talán nem tart annyira megbízhatónak vagy mi?! Nem is értem. De lassan már nem is akarom. Belefáradtam ebbe az egészbe.. Abba, hogy mindig én legyek az aki őszinte. A másik meg csak falazik össze vissza.. Nem hinném, hogy szükségem van egy ilyen barátságra. 


*Emily szemszöge*
Elmentünk már jó pár boltba.. 
- Azt hiszem megvettük a kellő mennyiségű üdítőket. - Jelentettem ki, miközben toltam a bevásárlókosarat az autó felé. 
- Szerintem is. - Egyezett meg velem Zac.- Most  már mehetünk haza? - Kérdezte. 
- Igen, mehetünk. - Betettem az üdítőket az autó csomagtartójába. Zac már bent ült a kocsiba. Már épp beültem a kocsiba, ekkor meghallottam, hogy valaki kiabál utánam. Mármint azt hiszem utánam kiabált...
- Hééj!!! Elnézést!! Hööölgyeemm!! Váárjoon! Hallja?! - Kiabált az idegen, s sietősre vette lépteit. 
- Mondja fiatal ember. - Mosolyogtam rá. Majd a mellette lévő pár évvel idősebb emberre is.
- Maga Sarah Somerharder édesanyja? - Kérdezte a fiatal úr.
- Igen én. Miben segíthetek? - Kérdeztem tőle, még mindig mosolyogva. De a mellette lévő úr válaszolt.
- Az lenne a kérdésem, hogy Sarah Somerharder-nek nem lenne- e kedve a One Direction tagjaival modellt állnia? - Kérdezte mosolyogva az úr. - Jajj! Bocsánat, még be sem mutatkoztam Paul Higgins. - Nyújtotta felém kezét.
- Emily Somerhalder. - Fogtam vele kezet. - És biztos vagyok benne, hogy lenne kedve hozzá. Sőt. - Mondtam, majdnem vigyorogva.
- Rendben, akkor holnap fél4-re várjuk a Heathman's Road-on. - Mondta. - Kint várni fogja önöket egy-két ember. Szóval befognak találni. - Kacsintott. - És persze önt is szívesen várjuk, meg az autóban ülő ifjút is. - Mosolygott. Majd illedelmesen elköszönt. A fiatal ember is ezt tette, akinek nem tudtam meg a nevét. Nem baj. Most ez a legkevesebb, ami érdekelni tud, hisz Sarrah kapott egy irtó jó lehetőséget. Beszálltam az autóba. Zac kérdőn nézett rám. 
- Ki volt ez a két pasas? - Kérdezte. Tudtam, hogy kérdést tesz majd fel. 
- Ez a két ember, Sarah-val kapcsolatban kérdeztek. Az idősebb úr Paul Higgins, a másikat nem tudom, ő nem mutatkozott be. -Mondtam, és vettem egy nagy levegőt, s majd folytattam volna, de Zac közbe szólt.
- És mit kérdeztek? Mit akarnak Sarah-tól ? - Kérdezett ismét.
- Paul megkérte, hogy Sarah együtt álljon modellt a One Directon tagjaival. - Mondtam szinte sipákolva. 
- Na ne! - Nyílt tágra Zac szeme a hír hallatán. 
- Na DE! - Kiabáltam örömömbe. 
- Az az a banda amit mindig hallgat, és akikről folyton áradozik? - Kérdezte. 
- Igen, az. - Mondtam.
- Hűha.. Akkor ha ezt Sarah megtudja össze fog esni. - Mondta elképedve. 
- Az biztos. - Helyeseltem. 
- Ez egy nagyon nagy lehetőség. Nem csak arra hogy lássa őket, hanem arra, hogy közös képe legyen velük, hogy autogramot kérjen tőlük, és beszélgessen velük. - Sorolta fel a lehetőségeket. 
- Pontosan. - Mondtam, majd beindítottam az autót, és elindultunk hazafelé. Útközben még megkérdeztem Zac-et hogy melyikőnk mondja e a hírt Sarah-nak... Hát sokat gondolkodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy Zac mondja el. ☺

*Sarah szemszöge*
Már egy jó ideje elmentek anyáék... Hol lehetnek ilyen sokáig? Gondolkodtam magamba. Majd arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek a konyhába és készítek ebédet. Spagettit készítettem. Mikor már megterítettem mindenkinek, akkor léptek be anyáék az ajtón, sok~sok üdítővel a kezükbe. 
- Segítsek valamit? - Kérdeztem tőlük, és odarohantam hozzájuk. 
- Nem köszönjük. - Mondták egyszerre, közbe mosolyogtak. 
- Hát ez ijesztő volt. - Mondtam. Furán nézhettem rájuk. - Mindegy. Csináltam ebédet mindenkinek. - Mosolyogtam. 
- Hű az király. - Mondta Zac.
- És mit főztél nekünk? - Kérdezte anya. 
- Spagettit. - Vigyorogtam, mert tudtam, hogy mind a ketten szeretik. 
- Na! Mondom én hogy király! - Kiabált örömében Zac. Komolyan mint egy kisgyerek. De én így szeretem. ☺ Be vitték a konyhába  az üdítőket, és mindet elpakolták a hűtőbe. A nyári időbe jól esik egy kis hideg ital. Igaz, hogy itt még nyáron is sokszor esik, de van olyan, amikor nagyon süt a nap... 
Leültünk enni. Ott ültünk egy asztalnál.. Az egész család. Vagyis nem az egész.. Hiányzott egy személy. Az apám. Fura nélküle enni. De tudom, hogy fentről figyel ránk. Ez megnyugtat! 
- Hmm.. Sarah.. - Hümmögött Zac. - Ez nagyon finom. - Mondta, és csak úgy tömte be  a kaját. 
- Örülök, hogy ízlik. - Vigyorogtam. 
- Tényleg nagyon szuper lett, máskor rád hagyom a spagetti készítését! - Mondta anya, mire mindketten hangosan felnevettünk. 
- Rendben! - Egyeztem bele. Mert tetszett az ötlet. ☺
- Amúgy Sarah.. Képzeld.. - Kezdett bele Zac a mondókájába. Reméltem hogy nem valami hülyeséget akar mondani. Vártam, hogy végre kinyögje mit akar, mert elég sokáig vacakolt.. De míg ő keresgélte a szavakat, vagy nem tudom, hogy mit tökölt idáig, addig én jó ízűen ettem. - Na szóval.. Kaptál egy felkérést.. 
- Milyen felkérést..? - Lenyeltem a falatot, és felvettem a villámra a spagetti tésztát, majd bekaptam.
- Egy modellkedést kell elvállalnod. A One Direction tagjaival!!! - Kiabálta. 
- Hogy mi? - Még az ételt is kiköptem úgy meglepődtem.
- Holnap fél4-re várnak a Heathman's Road-on ! - Kiabálta még mindig. 
- Persze!! Hazudsz !! - Vágtam rá egyből, majd szúrós tekintettel néztem rá. Mert ilyennel ne viccelődjön. 
- Nem, nem hazudok. Igazam van, ugye anya? - Nézett anya felé. 
- Igen. Ez teljesen igaz. - Mondta teljesen nyugodt hangon hangon anya. - Paul Higgins jött ma oda hozzám, és kérdezte, hogy lenne- e kedved a srácokkal modellt állni...- Mondta anya, már visítós hangon. 
- ÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHH !!! - Kiabáltam. - Ezt nem hiszem el..!!! Ezt nem hiszem el !!! Paul... a 1D menedzsere!!!!! Úristeeen!!! És pont engem hívott, hogy modellt álljak velük!!!! Atyáám!!!!- Ordibáltam, és ugráltam össze~vissza. Tudtam, hogy történni fog ma. Annyira tudtam ! És jó történt, EzAz!!! - És anyu, jól nézett ki Paul?? - Húzogattam a szemöldökömet, a válaszra várva. 
- Nem csúnya. - Mondta anya. 
- Úristeeen.. Anya  A FIÚKKAL FOGOK EGY KÉPEN SZEREPELNI!!!! - Ujjongtam.. 
- Igeen TUDOOM!!! - Ujjongott velem anyu, majd ugráltunk egy sort... Hát igen, ilyen ha anyuval meghibbanunk egy picit.. Mint két kislány, akik hangyabolyba ültek. Zac is furán nézett ránk. De most ez sem zavart!! Semmi sem érdekelt, csak az ami holnap fél4kor fog velem történni. Nem tudom elhinni. 
- De hát, eléjük sem merek menni, tuti elpirulnék.. vagy meg sem mernék szólalni. - Mondtam kétségbeesve. 
- Dehogynem! - Vágta rá Zac és Anya egyszerre. 
- Ha ti mondjátok... - Vágtam fancsali képet. 
- Nem hívod fel Bridgit-et, hogy elmondd neki a nagy hírt? - Kérdezte Zac. 
- NEM! - Mondtam hirtelen. És ha jól átgondolom, tényleg nem. 
- Miért nem? - Nézett rám értetlenül.
- Mert nem érdemli meg azt, hogy én akármit is mondjak neki. - Válaszoltam. 
- Mert mi lett? Összevesztetek? - Kérdezte Zac. Majd elmeséltem neki mindent.. Hogy hagyta hogy magam jöjjek haza, hogy nem az első alkalom, hogy nem mond el valamit, vagy nem szól előre. 
- Értem. - Válaszolta Zac, a poharát nézve. - Elmenjünk ma egy kicsit a Nando's-ba? 
- Ahha. Az jó lenne! - Vigyorogtam. 
- Anya neked van kedved velünk jönni, és megünnepelni, hogy Sarah ilyen lehetőséget kapott? - Kérdezte Zac anyát. 
- Nem drágáim, menjetek csak nyugodtan ketten. Kell egy kis tesós nap is. Ne mindig az anyátokkal lógjatok.- Mondta anya. - Nekem még amúgy is dolgom van a kiskertben.. Azok a gazok.. - Mondta anya a fejét fogva.. Hát rendben akkor nem jön, és úgymond tartunk egy 'anya nélküli, tesós napot'. Biztos jó lesz. Sőt tuti hogy az lesz. 
- Háromnegyed 8kor indulunk. - Mondta Zac. 
- Rendben. Mit vegyek fel? - Kérdeztem. 
- Valami csinosat.- Mosolygott. - Mivel estére meleg időt mondanak, jöhetsz nyugodtan, valamilyen lenge ruhába. - Rántotta meg a vállát.
- Oksa. Na én megyek a szobámba, majd háromnegyed 8kor indulás!! - ordítottam, majd rohantam fel a  szobámba. 

*Zac szemszöge*
Most tölthetek egy kis közös időt a húgommal. Remélem jól elleszünk majd. Mondjuk ebbe nem kételkedem. Mindig jól kijöttünk egymással, ahogy már anya is említette. Mikor megláttam Sarah arcán azt a kicsattanó örömöt.. Hát leírhatatlan. Biztosan nagyon meglepődött. Sőt tutira. Melyik rajongó nem örülne egy ilyen alkalomnak? Mosolyogtam magamban.☺  Anya megkért, hogy most mosogassak már fel, mert nem akarja beindítani a gépet, és ő sem akar mosogatni. Így rám maradt ez a feladat. Nem bánom. Nem olyan fárasztó ez a mosogatás...
Mikor végeztem a mosogatással, felmentem a szobámba, gépeztem, telefonon beszéltem Alecia-val, aztán a hátra lévő időben, elkezdtem készülődni, mert nem volt már sok idő a vacakolásra. 

*Sarah szemszöge*
Teljesen meglepődtem! WoW ! Még most sem tudom felfogni.. Egyszerűen nem megy.. Majd ha holnap láthatom őket élőben.. Akkor talán már menni fog.. Vagy lehet hogy még akkor sem?! Majd kiderül. ☺ Mikor már beértem a szobámba, beindítottam a gépem, és beindítottam rajta a Take Me Home c. albumot. Miközben a zenéket hallgattam, belegondoltam, hogy milyen lehet közvetlen előttük állni, vagy megölelni őket..(?) Vagy csak tudni, hogy ott van a közeledben..(?) Hát mondhatom van ám görcs a gyomromban.. Ez az egész.. Hát felfoghatatlan, nem bírom magamban ismételgetni.. Sokat gondolkodtam, és mikor a csend kizökkentett a gondolataim alól, azon vettem észre magam, hogy a poszterek előtt állok, és beszélek nekik.. Öhm.. Megőrültem vagy mi??! Csodálkoztam. Biztos csak az izgalom okozza. Nem akarok előttük beégni. Nem akarok. Nem, nem, nem! És nem fogok. Azt már nem. Mikor már idegesített a csend odamentem a géphez, és újra elindítottam az albumot. Aztán elkezdtem készülődni.. Hisz már nincs sok idő és indulunk a Nando's-ba Niall kedvenc kajálóhelyére! ☺
Ezt a ruhát vettem fel.. Kifestettem a szempillám, és tettem fel egy kis szájfényt. 

Az aputól kapott karkötőmet nem vettem le.. Rajtam lesz egész este! Annyira szeretem, ezt a karkötőt... Elkészültem mindennel, és lementem a megbeszélt időpontba.. Zac már ott volt lent. Láttam, mikor meglátott, hogy tetszik neki a ruha amit választottam. Nem csak neki, hanem anyának is. Gyorsan készített rollunk egy közös képet. Elmondta anya, hogy nem részegen hazajönni. Én és a részegség..HaHaHa.. Két külön fogalom.. Majd útnak eredtünk.

*Zac szemszöge*

Mikor beléptünk a Nando's-ba egyből helyet kerestünk magunknak. Találtunk is. Egy tök jó kis helyet. A sarokban. Mikor leültünk, odajött hozzánk egy kiszolgáló, majd leadtuk a rendelésünket. Mindketten csirkét kértünk.. Sarah csípős szósszal. Én nem kértem hozzá szószt. Kértünk ki italokat nem sokat, csak egy keveset. Sarah nem sokkal miután megittuk a kikért italokat, elment a mosdóba. 

*Sarah szemszöge*

Felálltam az asztaltól majd kimentem a mosdóba. Bekopogtattam az egyik zárt ajtón. Nem hallottam választ ezért benyitottam. Ott ült egy lány. Fogalmam sem volt hogy mit csinált. Csak néztem. Aztán ő is rám nézett, mert észrevette, hogy rányitottak. 

- Elnézést, nem tudtam, hogy... izéé ..- Dadogtam.- Hogy bent vagy.. N ~ Nem hallottam választ... - Igen ez van ha ideges vagyok.. vagy ha zavarban.. - Nem tudtam, hogy foglalt.

- Áh semmi baj.. Csak a pasimnak .. Mármint a volt pasimnak írtam vissza, hogy nem akarok hallani felőle, mert folyton zaklat. - Mondta. 

- Ja értem... Öhm, azt hiszem én átmegyek, egy másikhoz. - Mondtam.. Majd elengedtem az ajtót. 

- Oké.. - Mondta a lány. Mikor végeztem, ő a tükör előtt állt és nézte magát a tükörben. Megmostam a kezem. Majd megszólalt. - Amúgy Lina vagyok. - Mondta, majd kezet nyújtott. megfogtam a kezét, és én is bemutatkoztam.

- Én Sarah. - Mosolyogtam, majd ő is mosolyra húzta a száját. A mosdóba pár percet még bent töltöttünk, mert megkért, maradjak már addig bent vele míg lerendezi a volt barátját.. Megvártam.. Ő csak SMS-ezgetett.. De vártam. Egy kis idő után felpillantott, és kikapcsolta a telóját. 

- Elegem van. Hogy ez a pöcs, miért nem tud békén hagyni. - Mondta idegesen. 

- Ne aggódj, biztos belefárad majd, és abbahagyja.. a zaklató SMS-ek küldözgetését.. - Biztattam. Kimentünk a mosdóból, én odamentem Zac-hez.. Ittunk még pár felest, majd táncoltunk a táncba bekapcsolódott Lina is. Jól éreztük magunkat.. Olyan háromnegyed 2 körül eldöntöttük, hogy elindulunk haza. Elköszöntünk Linától, és már mentünk is haza. 

Otthon síri csönd volt.. Még jó hogy, hisz anya már biztos alszik.. Megköszöntem Zac-nek hogy elvitt, elmondtam, hogy nagyon jól éreztem magam.. és jó volt együtt bulizni. Mindketten amilyen csöndben csak tudtunk elmentünk a saját lakrészünkre, és elvégeztük a lefekvés előtti dolgokat.. Én nagyon hamar álomba szenderegtem. 

*Zac szemszöge*

Éreztem, hogy egy kicsit kába vagyok, mikor felértem a szobámba, másra sem vágytam, mint egy jó fürdőre. Sarah-t nem hinném, hogy kiütötte volna  a pia... Jól bírja! Na majd legközelebb.. Vágtam sunyis fejet..☺Mikor kiszálltam a fürdőzésből elmentem lepihenni. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy tényleg jól sült el ez az esti kis bulizás, és remélem többször lesz ilyen.

2. Fejezet

*Sarah szemszöge*
- Lányom, Lányom! Kelj már fel! - Hallottam anya éles hangját már korán reggel.
- Hmm..? Mi az?! - Kérdeztem rekedtes hangon, majd felemeltem a fejem a párnáról.
- Az van,hogy fel kellene kelned, már fél 11 van! - Mondta.
- És akkor mi van, aludhatnék délig is! - Mondtam majd beletemettem az arcom a párnámba. 
- Hát el kell mennünk a piacra! Tudod, venni zöldséget, meg ami még szükséges. - Mondta. - És amúgy sem aludhatnál délig bogaram. 
- Oké.. Akkor most kezdjek el öltözködni? - Kérdeztem.
- Hát jó volna! - Mosolygott. - Lent várlak a konyhába. - Ment ki az ajtón. - Siess! - Tette hozzá.
- Jó majd megpróbálok hiper~szuper gyors lenni. - Mosolyogtam. Mikor már anya kiment a szobából, neki láttam az öltözködésnek, s amilyen gyorsan csak tudtam, rendbe tettem magam. Kinéztem az ablakon, hát, mit mondjak, ez csakis London, híres a kissé hűvös,és esős napjairól, ma sem volt ez másképp, ezért felvettem egy laza ruhát,ami pont az időjárásnak megfelel.: 

1. Fejezet

*Sarah szemszöge*
- Lányom! Halkítsd már le ezt a nyamvadt zenét! - Kiabált be anya a szobába.
- Ez nem nyamvadt!!!! Ez egy nagyon jó szám!! - Kiabáltam vissza ki, és egy icike-picikét halkítottam a zenén.
- Mi ezen a jó?! Tiszta lassú. - Jött be hozzám a bátyám, miközben flegmás fejeket vágott.
- És ha lassú akkor mi van?! Így szép. Ha nem tetszik fáradj ki a szobából,és hallgass fülhallgatóval valamilyen másik zenét ! - Kötekedtem.
- Megyek is. - Vágta rá rögtön.
- Oké. - Vontam meg a vállam.
Kb. egy fél óra elteltével, bejön hozzám bátyám és közli velem, hogy menjek le és ebédeljek. Engedelmeskedtem,hisz már éhes voltam... Mikor lementem megcsapta az orromat a finom étel illata. Meggy leves,és sült hús kukoricás rizzsel.. Finom. ☺
Az ebédet amilyen gyorsan csak lehetett kapkodtam befele, aztán rohantam vissza a szobámba, s mikor már a lépcsőn jártam, hallottam, hogy csörög a telefonom. Bridgit volt az.
- Haló?- Szóltam bele a telefonba.
- Miért halózól,ha tudod,hogy én hívlak? - Kérdezte nevetve Bridgit.
- Ja, bocs.. Csak már megszokás. Tudod,hogy van ez. - Mentegetőztem.
- Semmi baj. - Nevetett még mindig. Majd én is nevettem vele.
- Na mi a helyzet? - Kérdeztem, egy kis hatás szünet után.
- Hát.. Semmi. Nem hívsz mostanában, ezért gondoltam felhívlak. - Közölte velem a tényt.
- Jajj, ne haragudj! Tudod, hogy a tanulás miatt nem volt egy szabad percem sem. - Mondtam picit halkabban, s bűntudattal a hangomban.
- Semmi- Semmi. Megértem a helyzeted. - Mondta együtt érzően.
- És mi lenne ha, mondjuk....- Húztam az időt. - Ha holnap elmennénk fagyizni? -Kérdeztem tőle.
- Hű! Ez egy remek ötlet. - Válaszolta. Hallottam a hangján,hogy meglepődött,és örül az ötletnek.
- Jó, rendben, akkor úgy jó lenne ha holnap 15:00-kor találkoznánk a téren? - Kérdeztem.
- Az úgy remek időzítés. Akkor holnap 3 órakor találkozunk, addig vigyázzál magadra! - Mondta köszönéskép a telefonba.
- Okés, te is. Puszillak. - S ezzel vége szakadt a telefon beszélgetésünknek.
Ledobtam a telefonomat az ágyra, és leszaladtam a konyhába..- Anya! Anya! - Kiabáltam. - Merre vagy?!
- Itt vagyok Drágám,mondjad! - Jött be a konyhába Anya.
- Holnap 3-kor találkozok Bridgit-tel, elmegyünk fagyizni. Rendben? - Kérdeztem tőle vigyorogva.
- Okés, persze menny csak. Elvigyelek majd? - Kérdezte.
- Hát ha van kedved, meg persze ha ráérsz..- Motyogtam. S rá mosolyogtam édesanyámra.
- Akkor elviszlek. - Mondta. S vissza küldte a mosolyt.
- Rendben. - Mondtam. - Köszi. ☺
Vissza vánszorogtam a szobámba, s ránéztem a posztereimre. "Milyen helyes ez az öt srác.És milyen tehetségesek." gondoltam magamban, és küldtem egy mosolyt a papíron lévő öt srácnak.
A délutánt egész nap videó naplók nézésével töltöttem el. Bátyám sokszor benézett hozzám, persze feleslegesen. A videó naplók nézését befejeztem, és lementem vacsorázni.
- Nektek nem hiányzik apu? - Kérdeztem bátyámtól,és anyutól.
- Persze,hogy hiányzik nekünk kicsim. - Mondta anya eléggé halkan,szóval alig hallottam.
- Hmm.. És neked Zac hiányzik? - Kérdeztem a bátyámtól,mivel ő nem válaszolt a kérdésemre.
- Igen, hiányzik, de erről most ne beszéljünk. - Válaszolta. Megértem, nagyon szerette apát,mindig együtt voltak. Ezt a kérdést lezárt témának tekintettük ezután. Miután megettem a vacsorám,egyből felmentem a szobámba. 22:00-kor anya kopogtatott be a szobám ajtaján.
- Bejöhetek? - Kérdezte.
- Persze, gyere csak! - Mosolyogtam, majd intettem,hogy feküdjön le ide mellém. Mikor már ott feküdt mellettem, elővett egy albumot. Egyből tudtam, képeket fogunk nézni.Amint kinyitotta szóra nyílt a szám.
- Na NEE!!!!! - Szóltam kicsit hangosabban mint ahogy szerettem volna.
- Mi az? - Kérdezte értetlen fejjel.
- Ugye most nem akarsz nekem képeket mutatni saját magamról? - Néztem nagy szemekkel rá.
- Háát.. Jobban meggondolva, de. Bátyád mondta, mutassam meg azokat a képeket, amiket ő szeret rólad. - Mondta-
- Okés. Akkor nézzük meg őket. - Mondtam. - De csak az ő kedvéért. - Mondtam, mert tudtam,hogy befog tévedni majd hozzánk,miközben mi nézegessük ezeket a képeket,hogy megbizonyosodjon róla tényleg megnéztük-e. Anya felsorolta az ő kedvenc képeit rólam. Aztán bejött hozzánk bátyám, és ő is megmutatta mindet.. Elég sok van. De mutatott egyet ami tényleg a legeslegjobb szerinte.
- Ez az a kép,amit a legeslegjobban szeretek,mert itt gyönyörű szép vagy! - Mutatott rá erre a képre:

- Öhm.. Hát köszi ☺- Mosolyogtam rá. 

- Na jó én most megyek, megmutogattam a kedvenc képeimet, de visszavonulok a szobámba és gépezek. Sziasztok! Jó éjt! - Köszönt el tőlünk bátyám.

- Jó éjt neked is Zac! - Mondtuk egyszerre anyával,és nevetésben törtünk ki. 

- Jó sok kedvenc képe van a bátyádnak rólad.- Vallotta be anya. 

- Igen, van egy pár. És ezt eddig még nem is tudtam.- Értettem egyet, és elgondolkodtam, hogy ezt még tényleg nem is említette, vagy mutatta Zac nekem. Mindegy. Most megtudtam.☺Míg én ezen gondolkodtam anya a posztereimet nézegette a falon. 

- Na mit szólsz hozzájuk? - Kérdeztem mosolyogva. - Helyesek mi? - Most már vigyorogtam.

- Hát, nem csúnyák. - Mondta anya. Ez nem volt valami hosszú válasz. 

- Megakarod hallgatni őket? - Kérdeztem. - Mutathatok pár zenét. Akár élőt, vagy stúdiós felvételt. - Tudakoltam. 

- Áh, nem kell.. Hallottam én már ma eleget. Hidd el. - Mondta. - Majd legközelebb rendben?- Kérdezte, majd nyomott egy puszit a homlokomra. - Jó éjt. - S kiment a szobámból. 

- Rendben, és jó éjt neked is Anya !! - Kiabáltam utána. Rájöttem, hogy én szeretek kiabálni. Végig néztem a posztereimen, aztán elmentem lezuhanyozni,megnéztem hány óra.. 23:45 volt, későre járt, ezért úgy döntöttem elteszem magam holnapra.

Prológus

"Senki sem mondta, hogy könnyű lesz!" 
Ezt mondta nekem anyu mindig.
Akármikor akadály elé kerültem.
Mindig rávett a helyes útra.
Őt is megkérte, hogy vigyázzon rám.
Mindent megtettek értem.
Ezért próbáltam a maximumot kihozni abból, amit kértek tőlem.
Örökké szeretni fogom őket!