5. Fejezet

*Zac szemszöge*

- Anya hol van? - Kérdeztem Sarah-tól, mikor a konyhába értem. 

- Kint van a kertben... Pontosan nem tudom mit csinál, de azt mondta, mindjárt jön. - Mondta. - Gyere addig reggelizz meg. - Mosolygott.

- Rendben.- Mondtam. Miközben elvettem egy melegszendvicset a tálcáról. - Na, és szerinted, hogy sikerültek a képek? - Kérdeztem. 

- Hát, gőzöm sincs. De remélem akad majd közte jó is. - Nevetett fel. Én is nevettem vele. 

- Biztos jók lettek. - Mondtam. - És amúgy beszélgettetek a srácokkal? - Kérdeztem. 

- Mikor? - Értetlenkedett. 

- Hát amikor fotóztak titeket, közben beszéltetek, nem? - Kérdeztem, nagyra nyílt szemekkel.

- Jaa.. Hogy úgy.. Hát éppen váltottunk pár szót. - Mondta.

- Ahha. Jó. - Mondtam teli szájjal. - És várod már a szerdát? - Kérdeztem.

- Hát hogyne! - Vágta rá. - Csak az a gubanc van, hogy nem akarok magam menni. - Mondta.

- Miért mennél magad? - Kérdeztem. 

- Hát mivel Bridgit-tel már nem beszélek.. Így egy barátnőm sincs.. Aki szeretné is őket, meg egyáltalán elkísérne.. - Mondta, majd lebiggyesztette a száját.

- Ott van Lina. Ő nem szereti őket? - Kérdeztem. 

- Hú. Ez egy jó ötlet. Amúgy fogalmam sincs róla, hogy szereti-e őket.. Fel kéne hívni..- Mondta. - De nincs meg a telószáma.. Ajj... - Bosszankodott. - Mihez kezdjek most? - Kérdezte kétségbe esve.

- Ööö... Hát ez szívás. - Vakartam meg a fejem, majd töprengtem.

- Hát ez az! - Mondta lehangoló hangon Sarah.

- Mi lenne, ha elmennénk a Nando's~ba hát hogyha ott van. - Mondtam, és rákacsintottam Sarah-ra.

- Hmm... Ez jó.. Akkor mennyünk mondjuk meg anyának, hogy lelépünk. - Mondta. 

- Rendben.. Na indulás. - Mondtam. Mindketten felvettük a cipőnket, majd kiléptünk a házajtón.

*Sarah szemszöge*

Ha most Zac nem találja ki ezt a Nando's~os dolgot, akkor nem tudom mihez kezdtem volna. 

- Hova mentek? - Kérdezte anya csodálkozva.

- Elmegyünk a Nando's~ba.- Mondta Zac.

- Miért? Ennyire rossz a reggeli? - Kérdezte anya.

- Dehogy! - Mondtuk egyszerre. - Csak elmegyünk, megnézni, hát hogyha ott van Lina.. - Folytattam.

- Áh értem. És miért keresitek ti Lina-t? - Kérdezte anya. 

- Csak azért, hogy megkérdezzem, szereti-e a 1D~s srácokat, meg, hogy lenne-e kedve eljönni velem szerdán a koncertre. - Mosolyogtam. 

- Rendben, akkor mennyetek csak nyugodtan, nem tartalak fel titeket. - Mondta. Majd ezzel letudtuk a beszélgetésünket.

- Na sziiia Anya. - Köszöntem el.

- Csáó! - Köszönt Zac is. 

- Sziasztok! - Mondta anya.

- Nincs itt! - Bosszankodtam.

- Ne aggódj.. Megkérdezünk valakit, hogy mikor szokott itt lenni. - Kacsintott rám Zac. Majd elvezetett a pénztároshoz. - Elnézést! Nem tudja esetleg, hogy egy Lina nevű lány mikor szokott itt lenni? - Kérdezte a pénztáros nőtől. 

- De.. Ha a szőkés hajú lányról van szó.. Ő lenne az? - Kérdezte. 

- Igen ő. - Vágtam rá. 

- Olyan fél 5, 5 óra fele szokott bejárni ide. Szerintem akkor megtaláljátok. - Mondta mosolyogva a nő. 

- Köszönjük. - Mondtam hálásan.  Majd elhagytük az épületet. 

- Köszi bratyó! - Ugrottam a nyakába. 

- Nincs mit. - mosolygott rám, én pedig kibontakoztam az öleléséből. 

- Hogy jutott eszedbe? - Kérdeztem.

- Hát.. Nem tom.. Kerestem egy ésszerű gondolatot, ötletet.. Hogy megtudjuk, mikor is megy a Nando's~ba Lina.. Így beugrott, hogy a pénztárosnő biztos tudja. - Kacsintott. - Használom is néha a fejem. - Vigyorgott, és a halántékára mutatott. A hazafele utat csendben tettük meg.. Egyikőnk se szólalt meg. Majd beértünk a házba.

- Sziasztok! - Köszönt anya, közben az újságát olvasgatta. 

- Szia anya. - Köszöntem. 

- Csáó. - Köszönt Zac is.

- Mit szólnátok ahhoz ha elmennénk a városközpontba egy kicsit.. Sétálnánk, meg fagyizhatnánk, vagy sütizhetnénk. Na? - Kérdezte anya.

- Hát ez nagyon csajos.. - Vágott gúnyos fejet Zac.

- Meglehet, de legalább közös program. És úgy tudom, hogy semmi bajod sincs a fagyival, vagy a sütivel. - Húzta fel a szemöldökét anya. 

- Ja hát nincs. - Rántotta meg a vállát Zac.

- Na látod! Akkor fél óra és indulunk. Ha akartok, addig öltözzetek fel.. Vagy foglaljátok el magatokat valamivel. 

- Én megyek is a szobámba, és veszek fel egy normális göncöt. - Kacsintottam, majd felszaladtam a szobámba. Előkerestem egy megfelelő ruhát a sétához, fagyizáshoz, sütizéshez.. Majd átöltöztem.

- Na gyerekek gyertek, letelt a félóra! - Kiáltott fel anya az emeletre.

Mire én leértem, már mind ketten ott vártak lent.

- Nagyon kiöltöztél Hugi. - Méregetett Zac.

- Pedig nem. - Rántottam meg a vállam. - Csak felvettem egy olyan ruhát, ami az utcán is vállalható. - Mosolyogtam. 

- Rendben. - Mondta. 

- Na mennyünk is. - Mondta Anya, majd elment az ajtó irányába.

*Zac szemszöge*

- A városba autóval megyünk? - Kérdeztem.

- Nem. - Válaszolt Anya. - Az a tervünk, hogy sétáljunk a városközpontba. 

- Jó.. De az nincs olyan közel. - Válaszoltam morcosan, mert egyáltalán nem akartam sétálni. 

- Van ez így. - Nézett rám Anya. - Mi most sétálni fogunk. - Döntötte el. Kb. 15 percig csendben sétáltunk hárman egymás mellett, majd megszólaltam.

- Na és Anya, amúgy neked bejön Paul? - Kérdeztem. - Ne vedd dulakodásnak, ezt csak úgy kérdeztem.

- Hát, nem is tudom. - Mondta, és azt hiszem, hogy erről már nem szeretne beszélni.

- Sokszor néztetek egymásra, láttam én! - Mutattam a szememre, és vigyorogtam. 

- Meglehet. - Válaszolta röviden, és a földet nézte. Zavarban lenne? 

- Láttam ám azt is, mikor te felém figyeltél, hogy Paul nézett téged, és olyankor folyamatosan mosolygott. - Mondtam, és ejtettem egy huncut mosolyt. 

- Biztos nem. - Válaszolta, és forgatta hozzá a szemét. 

- De-De. - Mondtam.

- Anya, mi olyan fél 5 körül elmegyünk a Nando's~ba. - Jelentette ki anyának a tényt Sarah. 

- Miért? - Kérdezte.

- Mert, akkor szokott bemenni Lina. - Világosítottam fel anyát.

- Ja értem. - Mondta. - És pontosabban mit is akartok ti attól a Lina lánytól? - Ezt úgy kérdezte, mintha az a lány valami földön kívüli lenne.

- Hát csak elszeretnék hozzá menni, beszélni neki a közeledő One Direction-ös koncertről.. Meg megkérdezni, hogy szereti-e őket.. Meg hogy jönne-e velem. - Válaszolta Sarah egy szuszra. 

- Pontosan. - Értettem vele egyet.
- És Zac, te is mész? - Kérdezte tőlem anya.

*Emily szemszöge*
Nem értem Zac miért kérdezősködik Paul felől. Nincs közöttünk semmi. Szerintem még barátok sem vagyunk. Szóval ezt a témát inkább hanyagoltam, és nem foglalkoztam vele.
- Én nem megyek. - Válaszolta Zac.
- Miért nem? - Kérdezte Sarah.
- Nem tudom.. Figyelj én most minek zavarjam a vizet, ezt nektek kell megbeszélnetek. - Mosolygott Zac.
- Hát jó. Amúgy meg, nem zavarnád a vizet te bolond! - Mondta Sarah.
- Na látjátok ott azt a fagyizót? - Kérdeztem tőlük, és rámutattam a fagyizó épületére.
- Ahha. - Válaszolták kórusban.
- Oda fogunk bemenni, és ott veszünk fagyit.- Mondtam. Beléptünk a fagyizóba,és megnéztük milyen lehetőségek vannak.
- Na milyen fagyit kértek? Két gömböset, vagy egy gömböset szeretnétek? - Kérdeztem a gyerekektől.
- Két gömböset. - Válaszolták egyszerre.
- Akkor válasszátok ki, hogy milyet szeretnétek. - Mondtam.
- Én egy Hello Kitty~set, és egy Szilvásgombócot szeretnék. - Mondta Sarah a fagyit áruló nőnek.
- Egy gömb Raffaello-t, és egy gömb ZöldAlmát szeretnék. - Mondta Zac.
- Nekem egy Túró Rudit és egy Tutti Frutti-t legyen szíves. - Zártam be a sort. Elvettük a kis tartókából a fagylaltunkat, és ki is mentünk az épületből.

*Sarah szemszöge*
- Hmm.. Ez a szilvásgombóc nagyon finom. - Mondtam.
- Nem csak a tiéd a finom. - Mondta Zac.
- Na és akkor most merre mennyünk? - Kérdezte Anya.
- Hát..Öhm.. Mennyünk a Parkba? - Kérdeztem bizonytalanul.
- Ahha, az jó ötlet. - Mondta Anya. - Akkor nyomás a Parkba.

Mikor a parkba értünk, volt olyan aki kutyát sétáltatott, volt olyan aki futott, és volt olyan is aki piknikelt. Ez a hely tényleg jó egy kis piknikezésre. Olyan nyugodt. 

- Egy padra üljünk le, vagy a fűbe ? - Kérdezte Zac.

- Szerintem inkább padra, nem? - Kérdeztem, de ezt inkább kijelentésnek szántam volna.

- Üljünk le egy padhoz. - Mondta Anya.

- Na és akkor most készítek egy képet rólatok. - Jelentettem ki, nagy vigyorral az arcomon.

- Ne! - Ellenkezett Zac.

- De. - Erősködtem.

- Ne máár. - Ellenkezett még mindig.

- De csinálni fogok, nem érdekel ha te nem akarsz képet. Akkor is lesz közös képetek. - Kacsintottam. Elővettem a fényképezőgépet a táskámból, és készítettem egy képet. - Kész is. 

- Had lássam. - Mondta Anyu, majd oda hajolt hozzám, hogy megnézze a képet.

- Na szerinted milyen lett? - Kérdeztem tőle.

- Háát. Jó. - Mondta mosolyogva. 

- Te Zac, nem akarod megnézni? - Kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

- Nem. - Válaszolta egyszerűen.

- Elnézést! Sarah kisasszony?! - Érintette meg a vállamat egy idegen, mire én felugrottam, majd válaszoltam a kérdés féleségére...

- Igen. Miben segíthetek? - Kérdeztem tőle, és rámosolyogtam. 

- Szeretnénk készíteni önnel egy interjút. Szabad? - Kérdezte, mire én Anyáékra pillantottam kérdő tekintettel. Ők csak bólogattak. 

- Öh, Persze. - Válaszoltam.

- Az interjút annál a padnál szeretnénk felvenni. - Mutatott rá a legtávolabbi padra. 

- Rendben. - Mondtam, és felálltam a padról.

- Nem haragszanak meg ha elrabolom egy interjú erejéig a lányt? - Kérdezte illedelmesen a nő.

- Nem. - Mondták egyszerre Anyáék.

- Akkor jöjjön kisasszony. - Mondta a nő, majd elhaladt mellettem. Követtem őt. 

- Üljön le. - Mondta. Engedelmeskedtem. Mikor helyet foglaltam egy mini mikrofont csíptettek a ruhámra. 

- Amúgy én Edeline vagyok. - Nyújtotta felém kezét, és küldte mosolyát. Kezet fogtam vele, majd megszólaltam.

- Engem gondolom ismer, hisz tudja a nevem, ezért nem mutatkozok be, ha nem baj?.. - Kérdeztem bizonytalanul.

- Persze, hogy nem. - Vigyorgott, majd nevetésben tört ki.

- Miről akar kérdezni? - Kérdeztem.

- Majd mindjárt megtudod. Sajnos nem mondhatom meg előre a témakört. - Húzta el a száját. 

- Kezdhetjük? - Kérdezte a kamerás ember.

- Igen. - Mondta Edeline, megigazította a ruháját, és a szemembe nézett.

- Felvéteel induul! - Kiáltotta a kamerás férfi.

- Jó napot Kedves Nézőink! A mai adásunkba Sarah Somerharder a vendégünk. - Köszöntötte a nézőket Edeline, és amint kimondta a nevem a kamera rám szegeződött, ezért úgy gondoltam, hogy én is köszönök, mert így illedelmes.. Integettem. 

- Nos Sarah, arról értesültünk, hogy tegnap a One Direction tagjaival kellett modellt állnod. Milyen érzés volt ez? Ki kért meg, hogy szerepelj egy ( vagy akár több ) képen velük? - Kérdezte Edeline.

- Nagyon jó volt. Paul kért meg rá, a srácok menedzsere. - Válaszoltam.

- És Paul, csakúgy az utcán odarohant hozzád, és megkért, hogy fotózkodj a fiúkkal? - Kérdezte.

- Hát, igazándiból, nem engem kért meg személyesen, hanem az édesanyámat. És úgy ahogy mondja, tényleg az utcán kérdezte meg. - Mosolyogtam.

- És anyukád amint hazaért, közölte ezt a nagyszerű hírt veled. Mit szóltál ehhez? - Kérdezte vigyorogva.

- Már az asztalnál ültem, mert aznap én főztem meg az ebédet, és ezzel vártam anyáékat. Mikor bejöttek a bejárati ajtón, oda mentem hozzájuk, elmondta, hogy ebédet csináltam, és jöjjenek enni. Leültünk az asztalhoz, majd kijelentették, hogy holnap a One Direction-nel kell majd modellt állnom. Hirtelen még az étel is megállt a számban. Elsőnek nem akartam hinni a fülemnek. Hitetlenkedtem.. Kábé vagy ötször vissza kérdeztem, hogy ez igaz-e. És akkor mondták, hogy halál komolyan igaz. Paul kérte meg erre az egészre.. Csak anyán keresztül. - Mondtam el a sztorit.

- És, hogy folyt a munkamenet? - Kérdezett ismét.

- Jól. A fotós mondta, hogyan álljunk be.. Eligazítgattak minket. Sokat nevetgéltünk, mert mindőnk bénáztunk egy kicsit. De ezen kívül zökkenő mentes volt az egész folyamat. - Vallottam a munkafolyamról. 

- Hány darab kép készült? - Kérdezte. 

- Hu.. Hát erről fogalmam sincs.. Készült jó pár kép. Nem mindet néztük vissza. - Mondtam.

- Rendben. Akkor majd ezt megtudjuk, ha a világhálón, és az újságokban is megosszák a képeket. És melyik sráccal jössz ki a legjobban? - Kérdezte, miközben vigyorgott.

- Mind az öt srác nagyon jó fej. Szerintem mindőjükkel megvagyok, nincs kivételezés.- Mondtam.

- És sokat beszélgettetek? - Jött az újabb kérdés.

- Hát igazából nem. Nem volt időnk csevegni, mert a fényképezőgép folyamatosan kattogott.. Folyamatosan villant a vaku. - Mondtam, kicsit szomorkásan, hisz tényleg nem sok időnk volt a beszédre.

- De hát nem tartottatok egy kis szünetet? - Kérdezte.

- De igen. - Mondtam.

- Akkor hogy~hogy nem beszéltetek? - Kérdezte hitetlenkedve. 

- Hát úgy, hogy nem volt időnk.. Kaptunk 10 percet. ez volt a szünidő. Ezalatt a 10 perc alatt nem beszéltünk, mert én odamentem anyáékhoz, ők meg bementek az öltözőjükbe. - Mondtam.

- Áh, értem. - Mondta lemondó hangon. - megjelent egy kép, ami Téged és Zayn-t ábrázol. 

- Tényleg? - Kérdeztem, és elég furcsa fejet vághattam.. Meglepődtem a dolgon.. Zayn, és én egy képen? Azt hogy?! 

- Igen. - Mondta, és közelebb hajoltam hozzá majd megmutatta a képet.

- Ezek tényleg mi vagyunk. - Mondtam csodálkozva.

- Igen, és éppen ölelitek egymást. - Mosolygott, és közben az arcomat fürkészte.

*Zayn szemszöge*

- Hé haver! - Kiáltott Niall a nappaliból. - Itt van a TV-ben az a csaj akivel tegnap fotózkodtunk. Interjúvolják. Rólad is szót ejtenek. - Mondta, és mikor beléptem a nappaliba vigyorával fogadott, és a képernyőre mutatott.

- Ez tényleg ő. - Csodálkoztam. - És miről van szó? - Kérdeztem.

- Nézed és megtudod. - Mondta. Harry, Louis, és Liam is csatlakozott hozzánk.

*Interjú*

- Ez akkor történt, mikor elhagytam a fotó stúdiót.. És Zayn utánam futott, ugyanis én bent hagytam a karkötőmet, ( ami az egyik legfontosabb tárgy az életemben ) és átadta az ékszert. Nagyon kedves tőle, hogy fáradt azzal, hogy kihozza nekem. - Mosolygott Sarah.

- Miért olyan fontos neked az a karkötő? - Kérdezte az interjús nő.

- Mert az édesapámtól kaptam. - Válaszolt kicsit szomorkásan Sarah.

- Nagyon szép, és amint látom, most is rajtad van. - Mosolygott a nő.

- Igen, mindig hordom, nincs olyan nap, hogy ne venném fel. Tényleg nagyon sokat jelent a számomra. - Mondta Sarah, majd megérintette a karkötőjét.

- Mi van közted és Zayn között? - Kérdezte a nő.

- Semmi. - Vágta rá Sarah.

- És azért öleltétek meg egymást? - Kérdezett ismét.

- Búcsúzásul öleltük megy egymást. - Mondta.

- Biztos? - Kérdezte a nő. - Elég érzelgős ölelésnek tűnik. - Vigyorgott kajánul. 

- Nem dehogy.. Ez csak egy búcsú ölelés..Semmi más. - Mondta Sarah, és ha jól láttam egy picit elpirult.

- Jó, rendben.. Maradjunk annyiban, hogy Zayn a te megmentőd. Erre nem mondott semmit Sarah. - Köszönöm, hogy itt voltál velünk Sarah. Remélem nem tartottunk fel. - Mondta az interjús.

- Én köszönöm. - Mondta Sarah mosolyogva.

- Találkozunk legközelebb. - Nézett Sarah-ra, majd a kamerába nézett üzenve a nézőknek. - Önök pedig nézzék legközelebbi adásunkat is. - Kacsintott egyet, betették azt a képet, amin éppen öleljük egymást Sarah-val, majd az interjúnak vége lett.*

- Öleléssel köszöntetek el egymástól? - Kérdezte Liam, mosolyogva.

- Oh, hogy ez milyen romantikus. - Vágott ábrándozós fejet Louis. Én pedig megdobtam egy párnával, hogy magához térjen.

- És ha igen? Akkor mi van?! Semmi!.. Csak egy ölelés és kész. - Mondtam, majd azzal a lendülettel felálltam, és elmentem a szobámba.

* Sarah szemszöge*

- Kamera leállt! - Kiáltott a kamerás férfi.

- Tényleg köszönöm Sarah, hogy válthattam veled pár szót. És tehettem fel kérdéseket. - Mondta hálásan Edeline. Nem értem miért hálálkodik... Ez csak egy interjú.

- Nincs mit. - Mondtam mosolyogva.Kezet nyújtott felém Edeline, és ezzel el is búcsúztunk egymástól.

* Zac szemszöge*

- Na ennyi volt? - Kérdeztem Sarah-t mikor vissza jött hozzánk.

- Igen ennyi. - Mondta mosolyogva.

- Miről akartak tudni? - Kérdezte anya. Imádja az ilyen interjúvolós dolgokat.. Szinte megszállottjai.. Ő is lehetne interjús.. Van hozzá érzéke.

- Hát, nagyjából a fotózásról. - Mondta.

- És azért mutatott egy képet? - Értetlenkedtem.

- Ja nem.. Azt azért mutatta, hogy megtudja mi van köztem és Zayn között. - Mondta Sarah. 

- Miért? Mit ábrázolt a kép? - Kérdezte anya. A számból vette ki a kérdést.

- Zayn-t és engem.. Ahogy öleljük egymást. - Mondta Sarah, közben a karkötőjét birizgálta. 

- Ahha.. - Mondtuk egyszerre anyával. 

- Anya.. Nem akarunk már haza menni?  - Kérdeztem... Már belefáradtam az ülésbe.. Szinte elálmosodtam. 

- Hát felőlem mehetünk. - Mondta, és kérdően nézett Sarah-ra. Sarah bólintott.. Elindultunk haza.

* Emily szemszöge*

- Gyerekek, nem is tudtam hogy már 5 óra van..- Csodálkoztam. 

- Hát már pedig tényleg 5 óra van. - Mondta Zac.

- Jól elszaladt az idő. - Fogtam meg a fejem.

- Nem vagytok éhesek? - Kérdeztem. - Igaz már az ebédet jól elkéstük.. akkor inkább ez legyen egy kis uzsonna. 

- De. - Felelték egyszerre.

- Akkor csinálok egy kis gofrit. - Kacsintottam, mert tudom, hogy nagyon szeretik. Majd elmentem a konyha irányába.

* Sarah szemszöge*

- Úristeen!! 5 óra! Elfelejtettem hogy fél ötkor el kellett volna indulnom a Nando's~ba. - Estem kétségbe. - Anyaaaaa!!! - Kiabáltam, de nem kelletett volna, hisz még a nappaliban volt.. Nem ért még be a konyhába.

- Mondd drágám. - Nézett vissza rám.

- Én elmentem a Nando's~ba .. Rendben? - Kérdeztem. - Majd jövök. - Oda mentem hozzá és egy puszit nyomtam az arára.

- Oké, de ne legyél sokáig oda.- Mondta. 

Kiértem a házunkból, és amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábam. Nem értem miért siettem ennyire, még csak 5 óra.. és Lina fél 5kor vagy 5kor szokott menni a Nando's~ba.. Szóval még egyáltalán nem voltam késésbe.. Ezen gondolatok menetén, elkezdtem lassítani, mert már kezdett szúródni az oldalam, a nagy rohanásba. Nincs messze tőlünk a Nando's ezért hamar oda értem. Amint beértem, megpillantottam Lina-t.. Tényleg ott volt. 

- Sziiaaa! - Mentem oda hozzá, és a nyakába ugrottam.

- Helo, Csajszi! - Ölelt meg. - Láttalak a TV-ben. - Jelentette ki vigyorral az arcán.

- Igen? És hol? - Kérdeztem mosolyogva.

- Edeline interjús műsorában. - Mondta, majd mutatta, hogy üljünk le az egyik asztalhoz.

- Tényleg? - Néztem nagyokat. - Azt hittem, hogy később fogják leadni.. Nem most. - Mondtam.

- Edeline műsora élő adásos.. - Mosolygott.

- Jaa.. Értem. Hát ezt nem tudtam. Nem szoktam nézni interjús műsorokat.. Azért anya van oda, nem én. - Nevettem el magam. Oda jött hozzánk egy pincér, mi pedig rendeltünk egy kis kaját és innivalót.

- Na és mi járatban vagy erre? - Kérdezte Lina, miközben belekortyolt az italába.

- Hát.. Korában már voltunk itt Zac-kel, megtudni, hogy mikor szoktál bejönni.. A pénztárosnő mondta, hogy fél5, 5  körül már itt vagy.. Ezért úgy gondoltam eljövök.. Hogy megérdeklődjek pár dolgot. - Mondtam el gyorsan.

- És milyen dolgot akarsz megtudni? - Kérdezte.

- Azt, hogy Te szereted a One Direction-t ? - Kérdeztem. 

- Igen szeretem. - Mosolygott.

- Tényleg? - Kérdeztem vigyorogva..Azt hittem félre hallok. De nem.

- Igen. - Vigyorgott ő is.

- Ki a kedvenced? - Kérdeztem egyből. 

- Háát Harry.. De mind az öt srácot nagyon imádom. - Ugrált a helyén. - Neked? 

- Hát mind az öt. De az aki elsőre megfogott az Zayn. - Mondtam. - Lenne kedved eljönni szerdán a koncertjükre? 

- Hol lesz? - kérdezte.

- Itt!! - Ujjongtam.

- Ne már!!! Ez ful komolyan mondod? - Kérdezte tátott szájjal.

- Persze. - Mondtam. - Este 9.-kor kezdődik, és fél 12.-ig fog tartani.  Elvileg. 

- Huuu... Rendben. Elmegyünk..Ott leszünk! - Mondta fellelkesedve Lina.- Rendeljünk valami italt? - Kérdezte. 

- Felőlem.. De nekem lassan mennem kell.. Nem sok időre engedtek el otthonról. - Mondtam. Megrendeltünk pár italt, és mind lehúztuk. - Na én tényleg lépek. - Mondtam, majd a pénztárcámért nyúltam, hogy fizethessek. 

- Naa Nemm! Én fizetek. - Mondta Lina. És nyúlt érte a tárcájáért. - Pincéér!! - Kiáltott a pincérnek, és a pincér egyből ide is jött. Lina kifizette az italunkat. Majd mind a ketten felálltunk és elhagytuk az épületet.

- Na akkor szia. - Mondta, majd megölelt. Vissza öleltem.

- Szia. - Mondtam. 

- Add már meg a teló számod. - Mondta, majd elővette a telefonját. Számot cseréltünk.

- Majd hívlak, és ezt a szerdai napot majd még megbeszéljük. - Mondtam, és ismét megöleltem, jelezvén, most már tényleg mennem kell.

- Add át üdvözletem Zac-nek. - Kacsintott.

- Rendben. - Mondtam és elindultam a haza felé vezető úton.

Mikor haza értem csöndesség uralta a házat. Ránéztem az órámra 11 óra.. Ez lehetetlen! Hisz még csak nem rég volt 5 óra. Mindegy. Beértem a konyhába. Láttam anyáék hagytak nekem gofrit. Megettem őket, majd felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, majd beugrottam az ágyba és elaludtam.