- Lányom, Lányom! Kelj már fel! - Hallottam anya éles hangját már korán reggel.
- Hmm..? Mi az?! - Kérdeztem rekedtes hangon, majd felemeltem a fejem a párnáról.
- Az van,hogy fel kellene kelned, már fél 11 van! - Mondta.
- És akkor mi van, aludhatnék délig is! - Mondtam majd beletemettem az arcom a párnámba.
- Hát el kell mennünk a piacra! Tudod, venni zöldséget, meg ami még szükséges. - Mondta. - És amúgy sem aludhatnál délig bogaram.
- Oké.. Akkor most kezdjek el öltözködni? - Kérdeztem.
- Hát jó volna! - Mosolygott. - Lent várlak a konyhába. - Ment ki az ajtón. - Siess! - Tette hozzá.
- Jó majd megpróbálok hiper~szuper gyors lenni. - Mosolyogtam. Mikor már anya kiment a szobából, neki láttam az öltözködésnek, s amilyen gyorsan csak tudtam, rendbe tettem magam. Kinéztem az ablakon, hát, mit mondjak, ez csakis London, híres a kissé hűvös,és esős napjairól, ma sem volt ez másképp, ezért felvettem egy laza ruhát,ami pont az időjárásnak megfelel.:
Anyával kocsival mentünk a piacra. A Portobello Market piacra mentünk el, és előtte parkoltunk le a kocsival. Éppen hogy maradt pár szabad hely, ezért gyorsan kifizettük a parkolási jegyet,és nekiindultunk a vásárnak. Hát eléggé sokan voltak, ezt annak köszönhetjük,hogy én a lustaságommal fél 11kor keltem ki az ágyból.
- Anya, ma péntek van, nem? - Kérdeztem anyától.
- Igen. - Válaszolta röviden. - Miért?
- Most csak zöldségeket és gyümölcsöket árulnak. Ugye tudod? - Kérdeztem tőle, értetlen fejjel.
- Persze, hogy tudom! - Mondta egyből,megdöbbenve. - Szombatonként van,amikor ruhákat, régiség árusokat, az új és a használt termékekre szakosodott eladókat, divatcikkeket, és étel árusokat lehet látni a piacon. De ma minden bizonnyal péntek van. Ezért nincsen most olyan nagy tolongás. Mert ha szombat lenne, és ilyenkor jöttünk volna, akkor már rég összetapostak volna minket. Szóval, most lehet úgy is mondani, hogy szerencsések vagyunk.
- Hát ja, lehet azt mondani. ☺ - Küldtem anyának egy félmosolyt. Ő meg vissza küldte, mert vette a lapot.
- De hát akkor nem is tudunk semmi mást venni most, csak zöldséget, meg gyümölcsöt. - Mondtam.
- Majd ha megvettük a zöldségeket, elmehetnénk, mondjuk a ... - Húzta a szót, láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik, hova is mehetnénk. - A Hamleys-be. - Mondta mosolyogva. Oh, hogy az a huncut mosoly.
- A Hamleys-be ? - Kérdeztem tágra nyílt szemekkel, mert eléggé meglepődtem.
- Dehogy! Csak viccelek. - Mondta. - Mármint csak viccnek szántam. - Magyarázkodott.
- Jól van Anya, elhiszem. - Mosolyogtam. ☺ - Akkor hova mennyünk?
- Elmehetünk a TopShop-ba. Az úgy jó lenne? - Kérdezte.
- Igen. - Vigyorogtam. Bejártuk az egész piacot, megvettük a kellő mennyiségű zöldséget.
Azután beültünk az autóba, és elindultunk a TopShop-ba. Az épület előtt volt nem kevés emberke. De ettől függetlenül átmentünk az egész áruházláncon. Közben anya rábeszélt,hogy vegyem meg ezt a ruhát:
A fagyizáshoz. Hogy ebben mennyek fagyizni. Hát végül belementem.
- De Anya, amúgy nem fogok ebben a kis ruhában fázni? Nincs valami jó idő. - Kérdeztem tőle.
- Nem, mert délutánra már jobb időt mondanak, a nap is kifog sütni egy kicsit. - Mosolygott.
- Ja értem, akkor ez a ruha tökéletes lesz. - Mondtam, majd mosolyogtam én is. Hazafelé vettünk kaját, mert anya úgy döntött, hogy ő most nem akar főzni. Mikor haza értünk, lepakoltuk a cuccot, a zöldségeket betettük a hűtőbe. A ruhákat meg a gardróbba. Megebédeltünk, aztán mindenki ment a saját dolgára. Bátyám elment a barátnőjéhez, Anya kiment a kertbe kertészkedni, én pedig készülődtem, mivel már csak egy órám maradt a készülődésre. Ezért amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem a megvett ruhába, ki sminkeltem egy csöppet magam.. Lementem a konyhába, és telefonon beszéltem Bridgit-tel, mondtam neki, hogy már indulok, Anyu kivisz a térre. Szóval nemsokára találkozunk. Letettem a telefont, majd kiszaladtam anyához, mondtam neki, hogy mossa meg a kezeit, meg öltözzön gyorsan fel, és induljunk is. Ő egyből felállt, mert tudta, hogy 3-kor találkozok Bridgit-tel. Pár perc múlva már le is ért, és szálltunk be a kocsiba. Anya megállt a térnél, adtam anyunak az arcára egy puszit, majd megöleltem.
- Szia Anya, köszi, hogy elhoztál.☺ - Mosolyogtam rá.
- Nincs mit szívem. - Mondta, és mosolygott ő is. - Szeretnéd, hogy érted jöjjek? - Kérdezte.
- Áh, nem szükséges, köszönöm. ☺ Bridgit-tel hazasétálok majd. - Mondtam.
- Jól van. Akkor majd várlak. Ne későn gyere ! - Mondta.
- Jó~Jó nem jövök későn. - Mondtam. Kipattantam az autóból, és odarohantam Bridgit-hez, megöleltem, majd integettem anyunak.
- Régóta vársz? - Kérdeztem.
- Nem, nem rég jöttem én is, szóval ne parázz nem késtél. - Vigyorgott.
- Olyan jó ismét látni. - Mondtam, majd ismét megöleltem.
- Téged is. - Mondta. - Már hiányoztál.Elmentünk a legközelebbi fagyizóba, megvettük a fagyinkat, majd leültünk kint egy asztalhoz.
- Hallottad már a One Direction-től a C'mon C'mon c. számot? - Kérdezte tőlem Bridgit. Majd beindította a telefonján az említett zenét.
- Hát persze,hogy hallottam már! Milyen kérdés ez?! - Kérdőn néztem rá, de nem sokáig bírtam ezt a nézést, mert nevetnem kelletett, meg persze Bridgit-nek is. Szóval elröhögtük magunkat. Hát igen nálunk ennyi a nagy komolyság. Egyenlő a nullával. De jól van ez. ☺De amúgy ha nem is indítja be a zenét, akkor is tudom, hogy erről a dalról van szó. Hát hogyne tudnám?! ☺- És te ezt a számot? - Kérdeztem, majd beindítottam a Rock me-t.
- Én ezt nem ismerem. Még egyszer sem hallottam. - Mondta, s még ő maga is alig hitte el, nemhogy én. Mindegy. ☺
- Akkor meghallgatjuk az egész számot. - Vigyorogtam. Mikor már egy csomó dalt megmutattunk egymásnak, (amik nekem már nem újdonságok, hisz mindegyik dalt tudom fejből az 1D-től... de mindegy.) úgy döntöttünk elmegyünk sétálni. Hát igen eléggé elhúztuk a sétával az időt, mert már este fél nyolc volt.
- Elindulunk haza? - Kérdeztem Bridgit-től.
- Értem jön anya. - Mondta. - Sietünk haza, mert jönnek unoka húgomék.
- Mi?! - Kérdeztem ordítva. - Hogy~Hogy érted jön? Nem úgy volt, hogy együtt sétálunk haza? - Értetlenkedtem.
- Hát, akkor ezek szerint nem szóltam, vagy nem tudom. - Mondta, elgondolkodva.
- Ja, akkor ezek szerint nem szóltál. - Mondtam eléggé durván, mert nem esett jól, hogy nem szólt, ezért magam kell majd a sötétbe haza mennem, mikor ő is tudja, hogy félek magam, meg a sötétségtől is félek. De úgy látszik ez nem foglalkoztatja.
- Ne nézz már így! - Mondta éles hangon.
- Hogy így? - Kérdeztem tőle.
- Úgy nézel mint aki majd meg akar ölni a szemével...- Mondta, majd elkezdte forgatni a szemét.
- Ja, hát ez nálam már megszokás.. De mintha nem tudnád. - Mondtam keserű hangon. Mikor kimondtam ezt a mondatot, akkor érkezett meg Bridgit anyja, szóval elköszöntünk egymástól, és én elindultam haza. Magányosan London sötét utcáján.
Remek. Próbáltam sietni, ezért viszonylag hamar hazaértem. Mikor beléptem a ház ajtaján, anya egyből látta rajtam, hogy van valami bajom.
- Mi a baj? - Kérdezte.
- Szia neked is Anya. Semmi. - Vágtam rá, nem volt kedvem beszélni.
- Jajj, tudom, hogy van valami. Na ki vele! - Mondta. - Gyere, ülj le ide mellém Kicsim. - Majd maga mellé mutatott a kanapén. Oda vánszorogtam hozzá, majd leültem.
- Hát, csak annyi.. Hogy azt hittem együtt jövünk haza Bridgit-tel, de ezek szerint tévedtem, mert kiderült, hogy érte jön az anyukája. És erről nem szólt nekem korábban, pedig tudja, hogy félek sötétben hazamenni. De mindegy. - Mondtam. - Mit foglalkozik ő ezzel, ugyebár...
- Értem..-Mondta anya együtt érző hangon. - Szeretnél inkább lepihenni most? - Kérdezte.
- Igen. - Válaszoltam. - Szóval megyek is lezuhanyzom, és bebújok a jó meleg ágyikóba. - Mondtam, és egy kis mosolyt erőltettem a számra.
- Jó rendben, Jó éjszakát. - Mondta ana, majd megöleltük egymást.
- Jó éjt neked is. - Mondtam, majd felaraszoltam a szobámba. Lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba, bekapcsoltam a More Than This-t ( One Direction-től) és sírva elaludtam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése