1. Fejezet

*Sarah szemszöge*
- Lányom! Halkítsd már le ezt a nyamvadt zenét! - Kiabált be anya a szobába.
- Ez nem nyamvadt!!!! Ez egy nagyon jó szám!! - Kiabáltam vissza ki, és egy icike-picikét halkítottam a zenén.
- Mi ezen a jó?! Tiszta lassú. - Jött be hozzám a bátyám, miközben flegmás fejeket vágott.
- És ha lassú akkor mi van?! Így szép. Ha nem tetszik fáradj ki a szobából,és hallgass fülhallgatóval valamilyen másik zenét ! - Kötekedtem.
- Megyek is. - Vágta rá rögtön.
- Oké. - Vontam meg a vállam.
Kb. egy fél óra elteltével, bejön hozzám bátyám és közli velem, hogy menjek le és ebédeljek. Engedelmeskedtem,hisz már éhes voltam... Mikor lementem megcsapta az orromat a finom étel illata. Meggy leves,és sült hús kukoricás rizzsel.. Finom. ☺
Az ebédet amilyen gyorsan csak lehetett kapkodtam befele, aztán rohantam vissza a szobámba, s mikor már a lépcsőn jártam, hallottam, hogy csörög a telefonom. Bridgit volt az.
- Haló?- Szóltam bele a telefonba.
- Miért halózól,ha tudod,hogy én hívlak? - Kérdezte nevetve Bridgit.
- Ja, bocs.. Csak már megszokás. Tudod,hogy van ez. - Mentegetőztem.
- Semmi baj. - Nevetett még mindig. Majd én is nevettem vele.
- Na mi a helyzet? - Kérdeztem, egy kis hatás szünet után.
- Hát.. Semmi. Nem hívsz mostanában, ezért gondoltam felhívlak. - Közölte velem a tényt.
- Jajj, ne haragudj! Tudod, hogy a tanulás miatt nem volt egy szabad percem sem. - Mondtam picit halkabban, s bűntudattal a hangomban.
- Semmi- Semmi. Megértem a helyzeted. - Mondta együtt érzően.
- És mi lenne ha, mondjuk....- Húztam az időt. - Ha holnap elmennénk fagyizni? -Kérdeztem tőle.
- Hű! Ez egy remek ötlet. - Válaszolta. Hallottam a hangján,hogy meglepődött,és örül az ötletnek.
- Jó, rendben, akkor úgy jó lenne ha holnap 15:00-kor találkoznánk a téren? - Kérdeztem.
- Az úgy remek időzítés. Akkor holnap 3 órakor találkozunk, addig vigyázzál magadra! - Mondta köszönéskép a telefonba.
- Okés, te is. Puszillak. - S ezzel vége szakadt a telefon beszélgetésünknek.
Ledobtam a telefonomat az ágyra, és leszaladtam a konyhába..- Anya! Anya! - Kiabáltam. - Merre vagy?!
- Itt vagyok Drágám,mondjad! - Jött be a konyhába Anya.
- Holnap 3-kor találkozok Bridgit-tel, elmegyünk fagyizni. Rendben? - Kérdeztem tőle vigyorogva.
- Okés, persze menny csak. Elvigyelek majd? - Kérdezte.
- Hát ha van kedved, meg persze ha ráérsz..- Motyogtam. S rá mosolyogtam édesanyámra.
- Akkor elviszlek. - Mondta. S vissza küldte a mosolyt.
- Rendben. - Mondtam. - Köszi. ☺
Vissza vánszorogtam a szobámba, s ránéztem a posztereimre. "Milyen helyes ez az öt srác.És milyen tehetségesek." gondoltam magamban, és küldtem egy mosolyt a papíron lévő öt srácnak.
A délutánt egész nap videó naplók nézésével töltöttem el. Bátyám sokszor benézett hozzám, persze feleslegesen. A videó naplók nézését befejeztem, és lementem vacsorázni.
- Nektek nem hiányzik apu? - Kérdeztem bátyámtól,és anyutól.
- Persze,hogy hiányzik nekünk kicsim. - Mondta anya eléggé halkan,szóval alig hallottam.
- Hmm.. És neked Zac hiányzik? - Kérdeztem a bátyámtól,mivel ő nem válaszolt a kérdésemre.
- Igen, hiányzik, de erről most ne beszéljünk. - Válaszolta. Megértem, nagyon szerette apát,mindig együtt voltak. Ezt a kérdést lezárt témának tekintettük ezután. Miután megettem a vacsorám,egyből felmentem a szobámba. 22:00-kor anya kopogtatott be a szobám ajtaján.
- Bejöhetek? - Kérdezte.
- Persze, gyere csak! - Mosolyogtam, majd intettem,hogy feküdjön le ide mellém. Mikor már ott feküdt mellettem, elővett egy albumot. Egyből tudtam, képeket fogunk nézni.Amint kinyitotta szóra nyílt a szám.
- Na NEE!!!!! - Szóltam kicsit hangosabban mint ahogy szerettem volna.
- Mi az? - Kérdezte értetlen fejjel.
- Ugye most nem akarsz nekem képeket mutatni saját magamról? - Néztem nagy szemekkel rá.
- Háát.. Jobban meggondolva, de. Bátyád mondta, mutassam meg azokat a képeket, amiket ő szeret rólad. - Mondta-
- Okés. Akkor nézzük meg őket. - Mondtam. - De csak az ő kedvéért. - Mondtam, mert tudtam,hogy befog tévedni majd hozzánk,miközben mi nézegessük ezeket a képeket,hogy megbizonyosodjon róla tényleg megnéztük-e. Anya felsorolta az ő kedvenc képeit rólam. Aztán bejött hozzánk bátyám, és ő is megmutatta mindet.. Elég sok van. De mutatott egyet ami tényleg a legeslegjobb szerinte.
- Ez az a kép,amit a legeslegjobban szeretek,mert itt gyönyörű szép vagy! - Mutatott rá erre a képre:

- Öhm.. Hát köszi ☺- Mosolyogtam rá. 

- Na jó én most megyek, megmutogattam a kedvenc képeimet, de visszavonulok a szobámba és gépezek. Sziasztok! Jó éjt! - Köszönt el tőlünk bátyám.

- Jó éjt neked is Zac! - Mondtuk egyszerre anyával,és nevetésben törtünk ki. 

- Jó sok kedvenc képe van a bátyádnak rólad.- Vallotta be anya. 

- Igen, van egy pár. És ezt eddig még nem is tudtam.- Értettem egyet, és elgondolkodtam, hogy ezt még tényleg nem is említette, vagy mutatta Zac nekem. Mindegy. Most megtudtam.☺Míg én ezen gondolkodtam anya a posztereimet nézegette a falon. 

- Na mit szólsz hozzájuk? - Kérdeztem mosolyogva. - Helyesek mi? - Most már vigyorogtam.

- Hát, nem csúnyák. - Mondta anya. Ez nem volt valami hosszú válasz. 

- Megakarod hallgatni őket? - Kérdeztem. - Mutathatok pár zenét. Akár élőt, vagy stúdiós felvételt. - Tudakoltam. 

- Áh, nem kell.. Hallottam én már ma eleget. Hidd el. - Mondta. - Majd legközelebb rendben?- Kérdezte, majd nyomott egy puszit a homlokomra. - Jó éjt. - S kiment a szobámból. 

- Rendben, és jó éjt neked is Anya !! - Kiabáltam utána. Rájöttem, hogy én szeretek kiabálni. Végig néztem a posztereimen, aztán elmentem lezuhanyozni,megnéztem hány óra.. 23:45 volt, későre járt, ezért úgy döntöttem elteszem magam holnapra.